Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)

Mellékletek

Mellékletek

Olyan politikai műhely óhajtunk lenni, amelyben Zsilinszky szellemi és politikai örökségére támaszkodva kívánjuk életben tartani mindazokat a progresszív, demokratikus hagyományokat, amelyeket történelmünk ránk örökül hagyott.

Véleményünk szerint - és ezt a tények támasztják alá - a hatalom egyáltalában nem vesz tudomást Zsilinszky politikai örökségéről, amit - egyebek között - az is bizonyít, hogy a születésének centenáriuma alkalmából felállított, egyéniségét szinte megcsúfoló szobrára nem engedték rávésni egyik, végrendeletszerű intelmét: „Legyen a magyar a jövőben gerinces/” De sajnos a demokratikus közvélemény sem ismeri kellően, hogy mit üzen Bajcsy-Zsi- linszky a mának.

Rendezvényeinken kívül még a félévenként kiadott értesítőinkben is idézzük Bajcsy-Zsilinszky szellemét. így pl. 1988. januárjában kiadott értesítőnkben emlékeztettünk Zsilinszkynek a képviselőházban 1943. december 9-én elmondott beszédére. Utolsó parlamenti megnyilatkozásában - többek között - kijelentette: „Erős a hitem, hogy az emberiség új fejlődése az egyéni, népi, nemzeti szabadság és önkormányzat, a teljesebb szociális igazság, a mostaninál tisztultabb demokrácia, az úgynevezett kis népek nagyobb megbecsülése és nagyobb, főleg szellemi akciószabadsága, teljesebb önrendelkezése irányába halad.” - Úgy vélem: azok a szavak, hogy egyéni és nemzeti szabadság, szociális igazság, a mostaninál tisztultabb demokrácia, a kis népek nagyobb megbecsülése, szellemi akciószabadsága, a teljesebb önrendelkezés - mind hazánkban, mind pedig a szocialista tábor országaiban időszerűen csengenek.

De hadd hivatkozzak még egy másik, 1988. szeptemberi értesítőnk alábbi mottójára: „Nekünk mindenáron élnünk kell, a mi nemzeti hivatásunk nem szűnik meg akkor sem, ha valamely korszak elképzelései szerint való rendszer letűnik és semmiféle rendszer nem változtathat azon a tényen, hogy mi magyarok a Duna völgyének kellős közepén itt vagyunk, s ittlétünknek tudatában vagyunk. Az ittlétünkből adódó fontos és átruházhatatlan európai hivatásunkról pedig sohasem fogunk lemondani.” (Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőházi beszéde 1942. november 27.)

A fenti idézetből is kitűnik, hogy Bajcsy-Zsilinszky nem egyetlen politikai rendszerben gondolkodott, hanem számára a magyar nemzet örök princípium volt. Rendszerek jönnek, rendszerek elmúlnak, de a magyarság örökké megmarad, és nekünk az a feladatunk, hogy a jövő magyarságát építsük - mai küzdelmeinkben. Külön nagy súlyt helyezett Zsilinszky közép-kelet-európai, Duna völgyi hivatásunkra. Még a nemzeti radikalizmusról 1930-ban megjelentetett

277