Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Mellékletek
„Göröngyös úton...” pártprogramjában hangsúlyozta, hogy „sokkal több gondot, erőt, anyagi támogatást kell fordítani a világ minden részében, de elsősorban az elszakított területeken... élő kisebbségi magyar nemzet létének biztosítására és erősítésére.'” Ezzel szemben a kormányzat az elmúlt évtizedekben csak a tízmilliós Magyarországban gondolkodott (és még ennek az országnak a sorsát is kifogásolható módon intézte), szemben Zsilinszky történelmi látásmódjával, akinek szemei előtt mindig az örök nemzet és az összmagyarság lebegett. Ahogy Illyés Gyula is a szellemi haza kifejezést használta, amikor az össz- magyarságot jelképező „ötágú sípot” emlegette. Mint ismeretes: nálunk a hatalom évtizedeken keresztül elhanyagolta teendői közül, hogy kellően törődjék a határainkon kívül élő magyar kisebbségek sorsával. Magukra hagyta őket bajaiban, gondjaiban. A párt részéről csak ez év februárjában látott napvilágot egy állásfoglalás az MSZMP nemzetiségi politikájáról. De több évtized mulasztását nem lehet behozni ily rövid idő alatt. A hatalom nem szívlelte meg Bajcsy-Zsilinszky fenti figyelmeztetését: „.. .semmiféle rendszer nem változtathat azon a téren, hogy mi magyarok a Duna völgyének kellős közepén vagyunk...” Bajcsy-Zsilinszky volt politikai szövetségesei közül főleg Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke tehette volna meg, hogy megnyilatkozásaiban hivatkozik Zsilinszky politikai örökségének számos időszerű megállapításaira, hiszen a második világháború időszakában politikai szövetségesként tisztelte. Habár memoárköteteiben sokat hivatkozik a Zsilinszkyhez fűződő kapcsolataira és a politikus szerepére az antifasiszta harcban, de arról nem esik szó munkáiban, hogy mit tanulhatna az utókor Zsilinszkytől. Ezzel szemben Pozsgay Imre már a Bajcsy-Zsilinszky-centenárium alkalmával rámutatott arra, hogy milyen fontos feladat napjainkban Zsilinszky életművének, politikai-erkölcsi példájának felidézése. Amikor a fentiekben igyekeztem bemutatni néhány lényeges elemét névadónk szellemi-politikai örökségének, és ezzel kapcsolatban sajnálkozásomnak is hangot adtam, amiért a mai Magyarország megfeledkezik erről a hagyatékról, ez nem jelenti azt, hogy társaságunk csupán erre a hagyományra kíván építeni. Véleményem szerint ugyanis van egy olyan progresszív hagyománya új- és legújabbkori történelmünknek, amelyet valamennyi alternatív, demokratikus mozgalomnak, sőt: az egész, demokratikus megújulásra érett országnak vállalnia kell. Lényegében azokról a progresszív hagyományokról van szó, amelyek az 1848-at megelőző reformkorszaktól 1956-ig folyamatosan kimutathatók. 278
