Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
A BZST képviseletében függetlenül. A feladat a magyar büntetőjog alkalmazása előtt álló akadályok alkotmányos elhárítása volt. Ezt a célt alkalmas módon szolgálta az elévülési törvény. Minden egyéb megoldás a felelősségre vonás szűkítésével járt volna, mind az érintett időszakok, mind a felelősségre vonható személyi kört illetően. Záró megjegyzések a felelősségről Még egy elemről szólnunk kellene a megsemmisítés folyamatában, mégpedig az Alkotmánybíróság társadalmi-politikai, jogszociológiai gyökereiről és kapcsolatairól. Az Alkotmánybíróság a rendszerváltozás idején a jogi-al- kotmányozási folyamatok szilárdságát volt hivatva szavatolni. Eléggé érthető módon a hatalmat elvesztő/átadó állampárt számára jelentett nem csekély garanciát; egy 1989-es alkufolyamat terméke volt. Ennek megfelelően tagjainak az állampárthoz való viszonyát nem kutatták, életrajzukban ilyen adat nem volt olvasható. Az alkotmánybírói életrajzokból azonban világos volt, hogy a bírák túlnyomó többsége tekintélyes karriert futott be az előző rendszerben. Ez magyarázható a rendszerváltoztató folyamat békés jellegével. Mégis említenünk kell egy érzékeny pontot, amely nem tartozik a rendszerváltozás békés mivoltából következő, elviselendő „rózsaszínű” kockázati elemek közé. Az alkotmánybírósági jog és ügyrend nem ismeri a bírói elfogultság intézményét, pedig az eljárási jogokban kizárási okként szerepel az eset, ha a bíró valamely okból nem képes az ügy pártatlan, tárgyilagos megítélésére. Ez nyilván nem a bírói felkészültség hiánya, hanem valamely élettörténeti elem, személyes érintettség megléte miatt lehet így. A bíró bejáratott alkotmányos rendszerekben ilyenkor legtöbbször maga tesz bejelentést a bíróság megfelelő fórumán, kérve, hogy közreműködésétől tekintsenek el az adott ügyben. Megítélésem szerint képmutató magatartás lenne annak elhallgatása, hogy a rendszerváltozás jellegét, s ezen belül az állampárthoz tartozó személyek büntetőjogi felelősségét érintő, sarkalatos jelentőségű, bár formálisan nem sarkalatos törvényről szóló eljárásban, s a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akinek apósa az állampárt Központi Bizottságának tagja volt, s a határozat meghozatalakor is élő személyként közismert volt, mint az egyik megye első számú párttitkára. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII, törvény 19. § szerint, a bírák kizárása tekintetében a Polgári Perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kellett megfelelően alkalmazni, mely szerint „Az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság). 13. § (1) e) pont.” A 215
