Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Kiemelések Vigh Károly töredékes irathagyatékából és életútjából
Kiemelések Vigh Károly töredékes irathagyatékából és életútjából rólam, ami érthető is, hiszen ekkor már nem vettem részt rendszeresen a Társaság munkájában. Néhány sort arról, hogy igaz-e a rólam adott karakterjellemzés. Az engem ismerő választók, egyszerű magyar emberek, barátok, bajtársak, történészek megítélésére bízom, hogy eldöntsék az én politikai pályám vajon törtető karrierista pályája volt-e, akit féktelen nagyravágyás és hiúság vezetett. Közéleti ténykedésem minden lényeges eleme azt bizonyította, hogy a legkevésbé tartottam fontosnak a politikai érvényesülést, rangot, s ezt bizonyították azok a közszerepléseim, amelyek alapján szinte borítékolható volt, hogy a rendszer- változás sötét elemekkel tarkított folyamatában nem vár rám fényes karrier. Ezt tudván tudtam, s a lelkiismeret szavára hallgattam. Antikarrierista voltam... Karrierizmusom számos ellenpéldája közül a legjellemzőbbet kívánom még megemlíteni. 1993. december közepén Lezsák Sándor üzent, látogassam meg Lakiteleken. Jól emlékszem, az értünk küldött gépkocsiban Sándor Györggyel utaztam, mindketten előadást tartottunk a népfőiskolásoknak. Ezen az estén Lezsák Sándor határozottan és egyértelműen feltette a kérdést, hogy vállalnám-e az igazságügyi miniszteri tisztséget. Számos okból nemet mondtam. Barátságban váltunk el, azzal, hogy kérte: bármikor értesítsem, ha ténykedésével kapcsolatban bármilyen tanácsom, észrevételem, javaslatom van. Melyek voltak az okok, amelyek ezt a számomra hatalmas elégtételt jelentő felkérést nem engedték valósággá válni? A személyes, családi okokról nem kívánok szólni. Politikai tekintetben úgy ítéltem meg - és ezt bizony Sándor is tudta -, hogy a Magyar Demokrata Fórum vesztésre áll. Ebből a helyzetből az én miniszteri megbízásom nem húzta volna ki a pártot, ellenkezőleg, alapot adott volna olyan téves következtetés levonására, hogy az igazságtételi törekvések - amelyeket személyemtől elválaszthatatlannak tartottak - távolították el a választókat az MDF-től. (Természetesen valójában nem így történt, különösen nem 1991-ben, amikor az igazságtétel igazán időszerű és végrehajtható lett volna, amikor sokan léptek be az MDF-be a következetes rendszerváltást remélve - amint egy-két évvel korábban a csalódást okozó SZDSZ-be. A más okok miatt bekövetkezett, s akkor többünk által előre érzett választási bukás után felvethető lett volna a kérdés: Látjátok, elhiszitek, hogy ide juttatta az igazságtétel az MDF-et és az országot?) A nemzeti érdekű párt védelmét szolgáló politikai megfontolás miatt sem vállaltam tehát a vesztes labdarúgó csapatba az utolsó tíz percben beállított játékos szerepét, aki már nem tudja megfordítani a mérkőzés sorsát. 165
