Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság nagy pillanatai
„Göröngyös úton.. Az elnök írásában eredménynek ítéli még a választójogi törvényjavaslatot, illetve a pártok működését és gazdálkodását az egyesületi törvényre épülően szabályozó tervezetet, nemkülönben a büntető kódexet és a büntető eljárási törvényjavaslatot. Ezzel és azzal a véleményével is egyet lehet érteni, hogy az Ellenzéki Kerekasztal pártjai fenntartották álláspontjukat az MSZMP-nek munkahelyekről történő általános kivonulása mellett, továbbá a munkásőrség feloszlatását is szükségesnek tartották. A cikk következő része már erősen megkérdőjelezhető. Ebben a szerző megállapítja, hogy „a Fidesz nem képes tovább szélesíteni táborát, olyan kispolgári rétegekben kísérel meg olcsó népszerűséget hajhászni, amelyek kellő politikai képzettséggel nem rendelkezvén, minden bajért, nehézségért általában a kommunistákat okolják, és a Kádár-korszak vezetőinek bűneiért, mulasztásaiért a jelenlegi örököseit teszikfelelőssé”. Nehezen vitatható, hogy a Kádár-korszak vezetőinek bűneiért, mulasztásaiért felelősek azok, akik ennek örököseként lépnek fel. A cikk szóba hozta a Fidesz ama képviselőit, „akik politikai ellenfeleiket, a kommunistákat választási harcban »az agyagba akarják gyúrni«’’', és szót emelt a Fidesz és szövetségesei irányította „modern kommunistaüldözés" ellen. E részletekben és tényekben is gazdag okfejtés lehetett az író világnézetéből és tapasztalataiból fakadó meggyőződés eredménye. A történelem azonban bebizonyította, hogy nem valósult meg az a várakozás, amely szerint különbséget kellett és lehetett volna tenni a reformkommunisták mint posszibilis politikai erők, továbbá a centrum és a szélsőséges balszárny vezetői, valamint hívei között. Bizonyára jól elképzelhető út lett volna ez Magyarország számára - más kérdés, hogy mennyire volt végrehajtható. Meggondolandó, hogy az említett pártok akkori kommunista-ellenessége a kilencvenes évek elején mennyire bizonyult következetesnek. A történelem azóta azonban számos kérdésre adott csattanós választ: a létező utódpárttal való összefogás zsákutcának bizonyult. A Bajcsy-Zsilinszky Társaságban ebben az időben nem rendeztek arról vitát, hogy össze kell-e fogni az állampárt reformkommunista részével vagy sem, ám az bizonyos, hogy a tagság következetes, a kommunista múlttal mindenképpen szakító rendszerváltozást akart. Ezzel együtt sokan örültek volna Pozsgay Imre köztársasági elnökké választásának. Ez az elemzés azonban túllépett az MDF és társai által vallott nézeteken, s egy kommunista múltjával szembenéző, részben ebből fakadó rokonszenvéről számot adó ember megnyilatkozásának tekinthető. Jól tudjuk, hogy Lengyelországban az előbb is említett változat győzött, intézményes szerephez juttatva a volt kommunistákat, míg
