Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság nagy pillanatai
A Társaság nagy pillanatai nálunk ilyen intézményes megoldás nem született. Az antikommunizmusban legalábbis jelenség szinten - az MSZP-t kivéve - egyetértettek az új Ország- gyűlés pártjai. Mindazonáltal csak találgatni lehetne, hogy mi lett volna, ha annak idején nem Göncz Árpád, hanem Pozsgay Imre lett volna a köztársaság elnöke. Lehet, hogy Vigh Károlynak igaza volt a kiegyezés kívánatos mivoltát illetően, ezt a nézetét azonban sem az Ellenzéki Kerekasztal paktumot kötő pártjai, sem pedig a Bajcsy-Zsilinszky Társaság többszáz fős tagsága nem osztotta. Összességében, mindennek ellenére ma azt gondolom: a személyiség szerepe a történelemben nem elhanyagolható, sok esetben sorsdöntő. így volt ez a rendszerváltoztató folyamatban is. A rendszerváltoztató értelmiségből pedig hiányzott az, amit névadónk így fejezett ki: „Legyen a magyar a jövőben gerinces.'” A bátorság, az ország és a nemzet feltétlen szeretete, szolgálata és tisztelete, s ezért kockázatok vállalása - mindezek nem kaptak kellő képviseletet a rendszerváltoztató „elit” köreiben. Mindenképpen fontos az a megállapítás, amely némileg árnyalja és talán csökkenti a rendszerváltoztatók felelősségét: a gyors és békés átmenet minden országban megtörtént a közép-európai térségben, a volt kommunista erők pedig gazdaságilag mindenütt átmentették magukat (általában jelentős politikai erőt is alkotva). A tárgyalásokról Feltehető a kérdés, melyek azok a célok, várakozások, amelyek ebben az időben meghatározták a ténykedésünket a NEKÁ-ban. Előre kell bocsátanom, hogy ténykedésünk kizárólag az alkotmányosság legrövidebb időn belül való helyreállítását szolgálta, s tudatosan nem segítettünk semmiféle olyan törekvést, amely ezzel ellentétes lett volna. Olyan kompromisszumokat nem segítettünk és nem kötöttünk, amelyek az alkotmányjogilag feltétlenül szükségesnél jobban hozzákötötték a rendszerváltozás államát és társadalmát a megelőző önkényuralmi formációhoz. Várakozásaink kétirányúak voltak: 1. A független, demokratikus Magyarország mielőbbi létrehozása; 2. A nemzeti vagyon lehetőség szerinti megóvása, a legkártékonyabb folyamatok (adósságcsapda, rablóprivatizáció) megállítása, megelőzése. Az első cél tekintetében tudtam, hogy az állampárt rendelkezik az átmenethez szükséges jogi kultúrát képviselő szakemberekkel, s ha változást akar, ezt a mi tudásunk nélkül is végre tudja hajtani. A mi közreműködésünk a folyamat hitelesítését szolgálta. Azt nem lehetett tudni, hogy az alkotmányosság hívei az állampárton belül megőrzik-e meghatározó szerepüket, alkotmányos 145
