Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság nagy pillanatai
„Göröngyös úton...” nem pályázati pénzért jutalomért. [...] Domonkos István közreműködésével az Állami Biztosító helyet és élelmet biztosított a Római-parton lévő üdülőjében egész nyáron 25-30 gyermek számára, s ha kellett, bővíteni engedte a létszámot, ha a lefektetést biztosítani tudtuk. És tudtuk, mert kellett. A »foglalkozó« terem is szállodaként működött, s a tanári pihenőbe is ifjabb ágyak kerültek. A konyháról mindig érkezett a repeta, egy-egy üdülő vendég mindig hozott valami játékot, ruhát is. [...] A BZSBT-tagok a gyermekeknek ruhát, cipőt és tanszert vásároltak, látogatták őket, segítették a szülőket, sok esetben életre szóló barátságok szövődtek. Nagy szükség is volt erre, mert azt csak kevesen látták, tudták, hogy ezek a gyerekek felnőttet is próbára tevő eseményeknek voltak szem- és fültanúi, elszenvedő alanyai. Néhányan, akik az erdélyi történéseket jobban ismertük, a gyermeknyaraltatás »ötletét« Erdély püspökének, Márton Áronnak és a tragikus sorsú Kurkó Gyárfásnak 1946 nyarán a rászoruló magyarországi gyermekeket Erdélyben nyaraltató akciójáról mintáztuk. Ez volt az elvetett mag, mely szárba szökkent 1990-ben Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején, s ez lombosodott erős törzsű fává napjainkra.,,m Lezárásként egy szimbolikusnak is nevezhető történet. Lezsák Sándor idézte fel egy élményét 2014-ben a Bethlen Gábor-díj nekem való átadásakor: „A nyolcvanas évek végén egy tüntetésről igyekeztünk külön-külön hazafelé, és az Andrássy úton - a mai Andrássy úton - azt láttam, hogy átellenben Zétényi Zsolt ballag, vállán magyar zászló, s bandukol hazafelé. Gondoltam, hazafelé. S úgy ment ott, mint egy székely földmíves este a szénagyűjtésből.,n92 Dénes János - 1956-ban munkástanácsi vezető, 1988-ban az Erdély-tüntetés markáns alakja, a ’90-es években képviselőtársam - említette nekem, hogy azt a nemzeti színű zászlót keresi, ami a tüntetéskor volt meg utoljára. Kiderült, hogy ez a zászló azonos a Lezsák Sándor által látottal, mert ezzel gyalogoltam végig a tüntetést, s az utat hazáig. Eszembe jutott, hogy Dénes János adta a kezembe akkor! Sokan álltak a hét vezér szobrának tövében szónokok és rendezők azon a júniusi délutánon. Én rövid ideig voltam ott, meggyőződtem arról, hogy helyem a vonuló tömeg élén haladók között van. Nem vittem a térre hazulról nemzeti lobogót, mégis került - nem is akármilyen - a kezembe. Szilárd a hitem, hogy képes a nemzet a közös akarat kijelentésére nagy nemzeti ügyekben manapság is. Bizonyosan mindig terem nemzeti zászló, 191 192 191 dr. Töttössy Istvánné visszaemlékezése 192 Lezsák Sándor: Zétényi Zsolt, a rendíthetetlen. Hitel, 2015/3, 70. 138
