Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság - belülről
„Göröngyös úton.. adott személyi feltételek között - a kör négyszögesítésének lehetőségével volt egyenértékű. Mégsem érzem haszontalannak az említett szervezeti módosulást, mert az örökös tiszteletbeli elnök titulus használata világosabbá tette az így megtett nyilatkozatok rendeltetését, és nyitva hagyott egy lehetőséget a Társaság vezetésében résztvevő más személyek számára (Jezsó István, Gaj- zágó László és testvére). Mindazonáltal: a Bajcsy-Zsilinszky Társaság 1989-ben jutott el hivatásának és politikai szerepének tetőpontjára. Ez a helyzet az országgyűlési választásokig tartott. Ezután egy másik történet kezdődött - egy olyan történet, amelyben a BZST-nek nem jutott érdemleges hely és szerep Magyarország politikai sorsának alakításában: működése jobban hasonlított egy kulturális egyesületre, mint egy politikai célokat követő társadalmi szervezetre. A megvilágosodás esztendeje elteltével 1991 elején mondtam le a főtitkári tisztségről. A tisztséget a január 10-ei közgyűlésen letettem, de Bajcsy-Zsilinszky örökségét megtartottam. Ekkor Haszmann Dénes társelnök és Gajzágó László főtitkárhelyettes levélben kérte, hogy képviseleti jogomat a következő választmányi ülésig tartsam fenn a folyamatban lévő ügyek intézése, pénzügyi problémák stb. megoldása érdekében. Január 17-ei levelem arról tanúskodik, hogy megerősítettem a közgyűlésen bejelentett lemondásomat, mert a jelenlegi alapszabályban írott feladataim ellátására képviselői elfoglaltságom miatt képtelen vagyok. Kértem a választmány összehívását és döntését ebben a kérdésben. Az OTP irányában fennálló aláírási jogomat ugyanakkor továbbra is gyakorolni kívántam - legfeljebb március 31-ig. Főtitkári tisztségről való lemondásom után a társaság bejelentéssel fordult a bírósághoz, amelynek eredményeként 1991. január 24-én képviselőként Haszmann Dénesi jegyezték be. Néhány bekezdés erejéig értékelni szeretném a BZST történetének ezt a fordulópontját. A főtitkári tisztségről való lemondásom egyben annak elismerését is jelentette, hogy meghiúsult a társadalom számára nyitott, hatékonyan működő, megfelelő politikai súlyú önkormányzó szervezet vágyálma, ám elhárult az a veszély, hogy a mindennapi gyakorlat szintjén látványos politikai csődhelyzet jöjjön létre azáltal, hogy az örökös tiszteletbeli elnök távozik a szervezetből. Ettől kezdve egy három-öttagú, legfeljebb további öt személy közreműködésével működő tekintélyelvű szervezet további öt-tízéves, takaréklángon való működéséhez járult hozzá. Ebben a helyzetben a közgyűlések rendszeres összehívása, a bankszámla fenntartása, a helyiségdíjak, a közüzemi számlák fizetése stb. egyre nagyobb nehézséget okozott, tagdíjbevétel nem volt. Az örökös tiszteletbeli elnök által támadás alá vett törvényes 114
