Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság - belülről
A Társaság - belülről nem volt az. Jóindulatú, jószándékú, mások méltóságát, személyét végtelenül tiszteletben tartó, következetes, elveihez hü ember, hazafi és polgár volt valójában, amint kedvenc írójáról, Márairól szólva szerette mondani. Az elnökség másik táborához tartozott Haszmann Dénes, egy óbudai cívis család leszármazottja, a kommunizmus üldözöttje. Halbiológusként és különböző botanikai ténykedéseivel kereste kenyerét, rengeteg régi költeményt fejből tudott, s általában Jezsó Istvánnal, a Kisgazdapárt 1988-as újraalapítójával, erős nemzeti érzésű és ugyancsak tekintélyelvű barátommal együtt vitatták meg a közügyeket egy-egy korsó sör mellett. Ehhez az együtteshez tartozott Lovas József, akit egy augusztus 20-i körmenetről hurcoltak el a megszállók valamikor ’45-46-ban, és hét-nyolcéves „kirándulás” után tért vissza Magyar- országra. Őt Haszmann szavaival a „vorkutai díszpolgár” címmel illettük. Kommunista-ellenessége súlyos és ellentmondást nem tűrő volt. Ebben a helyzetben jómagam a demokratikus, nyitott szervezet elvét képviseltem, s nem álltam a Vigh-Domonkos-Morvay hármas mellé. Nem emlékszem azonban arra, hogy Vigh Károllyal bármikor nyílt és lényeges kérdést érintő vitában összecsaptam volna. Egyik levelében azt kifogásolja, hogy háta mögött észrevételeztem bizonyos közszereplését. A politikában ilyen jellegű bírálat nem ritka, ő azonban mérhetetlen indulattal válaszolt valakinek a fülbesúgása alapján, meg sem kísérelve a személyes tisztázást. A demokratikus eljárást joggal hiányolta tehát az elnökség általam is képviselt része, mégsem volt teljesen célszerű ez a magatartás. A csapat ezen része ugyanis nem bírt azzal a szellemi erővel, vitakészséggel, műveltséggel, s főleg önfegyelemmel, ami egy ilyen nehéz emberekből is összetevődő vezetőség eredményességéhez megkívántatott volna. Az elnöki státusz megszüntetésétől számított egy év alatt be kellett látnom, hogy a demokratikus megújulás szándéka és az elérhető valóság között nincsen összekötő híd, a demokratikus, a nyitottság jegyében való megújulás az adott személyi összetételben lehetetlen. Két út volt lehetséges: vagy létrehozunk egy működő önkormányzó, elviselhető vitastílusú, ám dr. Vigh Károlynak is megfelelő mozgásteret nyújtó szervezetet, vagy marad ő az elnök és két-három támogatója, akik a kívülállók előtt elképzelhetően meg tudják őrizni a demokratikus működés látszatát, és jó szellemi színvonalon képviselnek egy bizonyos politikai nézetrendszert, illetve Bajcsy-Zsilinszky Endre eszmeiségét, megfelelő minőségben ápolják a névadó szellemi hagyatékát, s időnként politikai nyilatkozatokat tesznek, vitaesteket rendeznek, koszorúznak, istentiszteleten emlékeznek a névadóra. Világossá vált számomra, hogy ez utóbbi változat az ajánlható út, mert az előbbi - az 113
