Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

Nyilvánosság, oktatás

liával, Németországgal, Japánnal szemben is), többek közt a nagy horderejű globális egyezmények előkészítését szolgáló tárgyalások hátterében. A nyilvánosság szerepét eleve jelentéktelenné degradálja az „üzleti” titok intézménye, miként a gazdasági kémkedés is.

A nyilvánosság 1945 előtt néhány ezer példányban megjelenő napilapokat (reggeli, délutáni lapokat), 1925-től a rádiót (tömegesen csak a harmincas évek végén terjedt el, akkor is inkább csak városban), néhány száz példányban megjelenő folyóiratokat jelentett. Ott volt még a filmhíradó, s persze az egyéb bevett csatornák (kávéház, fodrász stb.), utóbbiak azonban inkább a pletyka szintjén mozogtak. Ez nem jelentette azt, hogy itt kevesebbet lehetett megtudni, mint bizonyos lapokból, vagy a filmhíradóból. A helyzet 1945 után sem változott meg gyökeresen. Maradt a rádió (sok készüléket elvittek, összeszedtek stb.), maradtak az újságok, immáron nyíltan pártok szerint. (Formailag magánfinanszírozású és -szerkesztésű lap 1945- től nem jelenhetett meg). És ott volt persze a cenzúra, amelyet nemcsak a megszálló szovjet hatóságok, de a SZEB (szovjet) cenzúra és a magyar belügyminisztérium is gyakorolt. Jött a tölcséres rádió, majd a Néprádió, de ezt nyilvánosságnak már nehezen lehetne nevezni. 1957-től ugyan megjelent a Magyar Televízió, de korlátozott adással. Csak a hetvenes évek elején vált általánossá a háztartásokban a televízió, de a nyilvánosság erősen „szűrt” volt. Ezen a helyzeten - s ez már automatizmussá vált - az „illegális” adók, előbb London, Moszkva, majd München segítettek. (A zavaró állomások a nap 24 órájában „zavartak”.)

A nyolcvanas évek második felére azonban megtört ez a tájékoztatási monopólium. A technika olyan mértékben fejlődött (a globalizmus térfelén), hogy már nem lehetett megakadályozni, hogy az információ akár az éteren, hullámokon keresztül eljusson a vasfüggönyön innenre. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a jelentőségét a kommunista szovjet birodalom bukásában, s főleg a magyar, cseh, lengyel szabadságpárti fellángolásban. A „tányérantennák” az információs monopólium megtörésének jelképei is lehettek volna. Emellett megjelentek legális fórumokon is (például folyóiraKét rendszerváltás Magyarországon_______________________________

82