Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Nyilvánosság, oktatás
tokban) olyan írások, amelyek meghaladták a hatalom tűrőképességét.80 A nyolcvanas évek elejétől létezett a tudatosan vállalt „második nyilvánosság” és ennek szamizdat kiadványai, valamint rendezvényei. Ennek hatása azonban szinte teljesen elhanyagolható volt, ráadásul a magát később „demokratikus ellenzéknek” nevező társaság őszintesége (a hatalomtól való függetlensége) már a kezdet kezdetén megkérdőjeleződött.81 Nem úgy a vi- deo-forradalom! A két sorsforduló vizsgálata a nyilvánosság szempontjából teljesen ellentétes irányt mutat. Míg 1945-49 között a szabad sajtó illúziója is elveszett, 1989-90-ben megszületett, és kiemelkedő szerepet játszott a rendszer- változtatás végrehajtásában. Bizonyos médiumok - főként a kereskedelmi televíziók - megjelenése a nyilvánosság érdemi fenntartásában azonban súlyos sebet ejtettek. A demokrácia működési zavarainak talán leglátványosabb kifejeződése a sajtó eltévelyedése, a valós információk „elértéktelenedése” a „szenzáció” rovására, valamint a politikai megrendelés (propaganda) Révai József szellemét idéző triumfálása. Mondhatjuk, hogy ez a demokrácia, az oktatás, a politikai kultúra hiányosságának látlelete, de azt is, hogy okozója. Mindenesetre egymást gerjesztő, és nem kordában tartó folyamatokról van szó. Az állam (kormány) kísérlete ennek korrigálására, vagyis a mérvadó, párt- és üzleti érdekektől mentes médium (például televízió) megteremtésére egy jogos igény. Etalonnak ott van a BBC. A konkrét lépések azonban - a leghatározottabbakra 2014-15-ben került sor- egyelőre alig kecsegtetnek sikerrel. ___________________________________________Nyilvánosság, oktatás 80 Szándékosan nem soroljuk ezeket. A folyóiratok közül azonban ki kell emelni a Ti- szatáj, a Mozgó Világ és a Hitel című periodikát. 81 Krassó György szerint az ellenzék nemcsak „a magyar rendőrséggel kötött egy hallgatólagos megállapodást, hanem semmiféle hatékony ellenállásra, ellenzéki tevékenységre nem képes, kizárólag csak azért teszik, amit tesznek, hogy kivívják a Nyugaton élő magyar értelmiség elismerését és ebből esetenként profitáljanak, ösztöndíjakhoz jussanak.” Modor Adám: A titok meg a nyitja. Kairosz, 2004, 65-66. 83
