Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Társadalom, középosztály
polgárt” is. Hozzáértve családjukat is, ez jelentős tömeget tett ki. Éppen eleget, hogy a két világháború közti időszak választási rendszerében és választójogában elegendőnek bizonyuljon a kormánypárt - akárhogy is hívták - abszolút többségének biztosításához. Mint látszik, ez semmiképpen sem egy homogén tömeg, egyetlen fent vázolt megközelítés szerint sem. Éppen ezért érdekérvényesítő akarata is igen korlátozott volt. 1945 után ez csak fokozódott, és nem alakult ki 1990 után sem. A középosztály 1945 és 1990 után is politikailag szétforgácsolt képződménnyé vált, az anyagi különbségek is inkább nőttek a későbbi rendszerváltást követően, mintsem az egységesség felé mozdultak volna. A globalizmus központjaiban viszont a középosztály jelentősen gyarapodott anyagiakban, és számban is. Bizonyos értelemben a globalizmus ideológiájának egyik legfőbb támasza, vagy inkább tömegbázisa a középosztály, amely minden más társadalmi rétegnél mobilabb, kozmopolitább. A fent körülírt „középosztály” jelentős veszteségeket szenvedett a háború - és különösen az 1944-45-ös esztendő bő fordulóján. A német megszállás utáni deportálás, majd a nyilasuralom pótolhatatlan veszteségeket okozott. Mégis: az 1945 utáni kommunista törekvések kitapintható programja volt ennek a rétegnek a gazdasági szétzilálása, a „középosztály” végső likvidálása. Egyre gyakrabban használták az „úri középosztály” kifejezést, mintegy megkülönböztetve e népes rétegen belül a még beilleszkedésre alkalmas elemeket, illetve a megsemmisítendőket. Ezt részben úgy képzelték, hogy egyes elemeit a proletár szintre kényszerítik, más elemeit likvidálják (jogilag, egzisztenciálisan, vagy akár fizikailag is). Nyilvánvaló, hogy ez a likvidálás megkezdődött a szovjet megszállás pillanatában. A közép- osztály jelentékeny része elmenekült a megszállók elől, és sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy nincs visszatérés. A fizikai megsemmisítés is megkezdődött a szovjet megszállás első órájában. Részben a megszállók hurcoltak el embereket (névsorok szerint), részben a „népítéletek” révén, amelyeket egyszerűen lincseléseknek, gyilkosságoknak nevezhetünk. Ezek dokumentációja elmaradt mind 1945-47 között, mind 1990 után. TulajdonKét rendszerváltás Magyarországon_______________________________ 70