Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Szuverenitás, határok
Szuverenitás, határok Szuverenitás, határok Az 1989-90-es rendszerváltoztatás úgy ment végbe, hogy a globa- lizmus módosításokkal bár, de fenntartotta a versailles-i világot is. Ennek leglátványosabb eleme a határok sérthetetlenségének elve. Eltűnt ugyan a két német állam közti határ, valamint új is keletkezett Csehszlovákia szétválásával és Jugoszlávia szétesésével, de a versailles-i hibákat nem orvosolták. Ezt Magyarország 1990-ben még önfeladóbban fogadta el, mint 1945-46-ban. Akkor kormány szinten is napirenden volt a határkiigazítás kérdése Románia irányába (20 ezer négyzetkilométer erejéig), illetve Nagy Ferenc miniszterelnök a brutális csehszlovák kitelepítési követelésekre azzal felelt, hogy átveszik a magyarokat, de a földjükkel együtt, ahol élnek. Mindkét esetnek elutasítás lett a vége, amelyet mind a globalizmus erőközpontja, mind a Szovjetunió elfogadott és szorgalmazott. 1990-től komoly formában nem merült fel semmiféle megoldás a versailles-i világ korrigálására. Ha csak nem számítjuk ide Meciar szlovák miniszterelnök dokumentumokban természetesen nem szereplő ajánlatát egy szlovák-magyar „lakosság- cserére”,38 illetve a MIÉP vezetőinek felvetését, hogy a NATO Szerbia elleni háborúját fel kellene használni a határ menti magyarlakta települések visszacsatolására. A versailles-i világ ilyen továbbélését garantálták a környező országokkal kötött „alapszerződések”. Ezek közül az első, a magyar-ukrán alap- szerződés váltotta ki a legnagyobb vitát - a magyar parlamentben is -, mert 38 Horn Gyula: Azok a kilencvenes évek. Kossuth, 1999. 458. Horn ezt írja: Meciar „egy pillanatnyi szünetben azzal a javaslattal fordult hozzám, hogy kormányaink segítsék elő a lakosságcserét, vagyis támogassák a magyarok és a szlovákok áttelepülését az anyaországba.” 47
