Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

A nemzetközi körülmények a második világháború után

ennek politikai keretét, a parlamentarizmust, tágabb értelemben a demokráciát - más szóhasználattal a liberalizmust.10

Megteremtették időközben azokat a technikákat is, amelyek fenntartják a parlamentarizmust és a demokráciát, de nem veszélyeztethetik a globa- lizmust. A legjobb példa erre magában a globalizmus centrumában, az USA- ban működtetett „kétpártrendszer”. Mindezek az emberi és politikai szabadságjogok látszólagos érvényesülésével és bizonyos szociális intézkedésekkel vonzóvá tették/teszik ezt a rendszert még akkor is, ha a XX-XXI. században egyre leplezetlenebből ütköznek ki hatalmi törekvései, amelyek államok szétrombolásával, népek földönfutóvá tételével, egész régiók, földrészek gazdasági alávetésével jártak, járnak - a demokrácia nevében.

A globalizmus végső soron azonban bizonyosan bukásra van ítélve, bár eddig legfőbb ellenfeleit sorra likvidálta. Ilyen voltak a kommunista rendszer, a nemzeti szocializmus, a különböző ideológiai, vallási, faji alapon működő birodalmak is. Végső soron a legfőbb ellenfele maga a nemzet. Nemzeti keretek között ugyanis létezhet a globalizmus korlátozása. A nemzetnek lehet alapja nép, nyelv, vallás, múlt, kultúra, ösztön, nemzetség, család, köKét rendszerváltás Magyarországon________________________________

10 Bár ennek történelmi elitista vonásait igyekszik leplezni, és a liberalizmust a demokráciával azonosítani. Ez alapvetően hamis beállítás. A liberalizmus nem azonos a demokráciával (népuralommal), sokkal inkább a szabad verseny által fondorlatosán kisajátított gazdasági és politikai hatalommal. A liberalizmus eredendően vagyoni cenzus alapján is korlátozta többek közt a választójogot. Nagy bűvészmutatvány volt a népuralom (általános választójog) és az elitista liberális felfogás összeegyeztetése, ennek alapvető eszköze a médiauralom megteremtése volt a tömegek felett. Lásd erről a globalizmus működési mechanizmusának feltárásában először David Halberstam: Mert övék a hatalom című munkáját. Magyarul: Európa Könyvkiadó, 1988. Nixon elnök bukásakor a „győztes” médiáról írja: „A riporterek tehát eljátszották szerepüket az országos politikában, könnyebbé próbálták tenni a hatalom átadását [amit ők értek el - F. M.-Sz. K.], tisztára mosták a jó öreg újságírói palatáblát, csökkenteni próbálták a velük szemben megnyilvánuló ellenséges érzületet; egyszóval több gondjuk volt saját politikai bázisukra, a tömegmédiumra, mint arra, hogy betöltsék hivatásukat.” (Halberstam: i. m. 439.)

26