Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

A nemzetközi körülmények a második világháború után

zös érdek és cél, s még közös ihlet is. Logikus, hogy a globalizmusnak el kell pusztítani a nemzetet, s előbb az említett „ragasztékaif’. De akkor nem lesz eszköze (hadserege, titkosszolgálata) érdekeinek érvényesítésére. Komoly dilemma ez. Bízhat ugyanakkor az információs, gazdasági terror fenntartásában, de ennek sikeressége kétséges. Tulajdonképpen ezért tartja még fenn az Amerikai Egyesült Államokat (hatalmas költséggel), mert még nem bízik semmiféle világméretű globális politikai rendszerben. A nemzetek önvédelmi küzdelme, még ha olyan nagy múltú is, mint a magyar, vagy olyan erős például gazdaságilag, mint a német, illetve ha olyan nagyon önérzetes, mint a francia, felületesen szemlélve egyelőre reménytelen. A frontvonalba állni mindenesetre nagy kockázattal jár. De mégis inkább járható út, mint az önfeladás.

A II. világháború kitörése a versailles-i világ (az angolszász vezetésű globalizáció) megkérdőjelezésével kezdődött. Ebben élen járt a sztálini Szovjetunió, majd csatlakozott hozzá a hitleri III. Német Birodalom, Mussolini Olaszországa (főként afrikai ambíciói miatt), majd a távol-keleti, „Ver- 8311168-0 elutasító Japán. A német-olasz-japán érdekeket a „tengelyben”, a Háromhatalmi Egyezményben rögzítették.11 Nehezebbnek tűnt a német-szovjet érdekek egyeztetése. (A szovjet-olasz viszony az Anschluss után már felhőtlen volt). Úgy látszott ugyanis, hogy az „ideológiai” ellentétek a kommunista és nemzeti szocialista nagyhatalom között kibékíthetet- lenek. Ez csak részben volt igaz. Sztálin ezt már az 1934-es SZKP XVII.

_________________A nemzetközi körülmények a második világháború után

11 A Háromhatalmi Egyezmény lényegében felosztotta a három állam között az „érdekszférákat”: Németország és Olaszország az európai térben, Japán a kelet-ázsiai nagytérben kapta meg a „rendezés” jogát. A szerződést 1940. szeptember 27-én írták alá. E szövetséghez Magyarország 1940. november 20-án csatlakozott. Néhány napot „késett” Románia, Szlovákia, később Bulgária és Jugoszlávia, majd ennek likvidálása után Horvátország. A szerződés szövegét lásd: Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó-Gondolat, 1983.

27