Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

Társadalmi közérzet

nagyon mérhető, legfeljebb közvélemény-kutatásokkal szondázható. Mindenesetre az ilyen típusú felmérések a magyarokat rendre a legpesszimistább, legrosszabb közérzetű nép közé sorolják.159 Saját tapasztalatunk is azt támasztja azonban alá, hogy ez a rossz közérzet kísért 1990 óta. Ennek azonban nyilván mélyebb, nemzet karakterológiai gyökerei vannak, s ezek a gyökerek visszanyúlnak minimum a XIX. századi reformkorig. Kulcsszava a „nemzethalál”, megélt jelszava az „egyedül vagyunk” érzése megemészthetetlen velejárója a megcsalattatás, az igazságtalanság elszenvedése. Érdekes módon nagy emberáldozatot hozó katonai bukások után (1241, 1526, 1849, 1918, 1945 után is) a magyarság élni akarása mindig megmutatkozott. Ady, a vátesz tudta volna jól, hogy nekünk Mohács kell? S egy katonátlan Világos, egy bitótlan Arad félezer évre megásta volna a nemzet sírját? Látva Erdély vesztét s a készülő katasztrófát, sötét jóslatai beteljesülését, Ady már csak remegve apellált a győzők jóindulatára.160 Tisza István is úgy vélte, hogy egy férfias küzdelem, ha el is bukja a nemzet, záloga a megmaradásnak.

De 1945 után is volt erő felállni. 1989-90-ben nem volt sem Világos, sem Arad, sem Trianon, sem „felszabadulás”. S mintha a közérzetünk ettől nem jobb, hanem bizonytalanabb lett volna: Tényleg az a nép vagyunk, amely államot volt képes alkotni, kultúrát, virágzást? Tényleg van küldetésünk? A rendszerváltoztatás talán legfontosabb tudati hiányossága volt, hogy nem „felszabadulásként” élte meg az ország, miként egyébként 1945- öt sem. A csalódottság így érthető volt mindkét sorsforduló idején. Túl sok

Két rendszerváltás Magyarországon_______________________________

159 Ilyen eredményű közvélemény-kutatást százával találhatunk (leginkább a globaliz- mussal bizonyos kérdésekben tengelyt akasztó nemzeti-demokrata kormányzás idején) a magyar és nemzetközi sajtóban. Hogy megemlítjük, annak egyetlen oka van: saját szubjektív tapasztalatunk megerősíti ezeket.

160 „Ne tapossatok rajta nagyon, / Ne tiporjatok rajta nagyon, / Vér-vesztes, szegény szép szívünkön, / Ki íme száguldani akar.” Üdvözlet a győzőnek. Ady Endre Összes versei. Szépirodalmi Kiadó, 1972, 200.

148