Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Előszó
Előszó Ahogyan ma sem lehet látni, hogy vajon a globalizmus ezt a csatát is megnyerheti-e. Ez a csata ugyanis alapvetően a nemzetekre és a görög-ró- mai-keresztény civilizációra épülő világ és a mindezt „praktikus” anyagi okokból eltörölni akaró erők között folyik. Ezért volt egyértelmű számunkra, hogy ebben a küzdelemben az európai nemzetek legfőbb szövetségese a kereszténység, a maga hitbéli, egyházi, kulturális és erkölcsi tartalmaival. Utóbbiak ellen elképesztő erőbedobással folyik a háború - de ez nem vallásháború. Az iszlám a globalizmus kezében éppúgy csak eszköz, mint például az ateizmus, a férfi és nő által alkotott család, sőt a biológiai nemek relativizálása. (A könyvben utalni fogunk rá, hogy már Hitler is alkalmasnak vélte az iszlámot a kereszténység letörésére a maga céljainak egyete- mesítése keretében.) Az, hogy a nemzet és a kereszténység szoros szövetségben van, optimizmusra ad okot. S főleg az, hogy ezek az erők - mivel másra nem nagyon támaszkodhatnak - őszintén hisznek a népakarat erejében, vagyis a klasszikus parlamentarizmusban és a népszavazás intézményében. Nemzet, demokrácia, kereszténység: együtt elég erősnek kell lenniük az önvédelemhez. Akkor is, ha a globalizmus mesterien alkalmazza a megtévesztés taktikáját, zavart okozva az egyházakban, az egyes társadalmi csoportokban is. Az irgalmasságtól az emberi jogok teljes félreértelmezéséig igen széles a skála. Ezért sokat foglalkoztunk a nyilvánosság kérdésével, a sajtóval, médiával, amelynek működését 2015-ben igen negatívan ítéltük meg. Azóta történt némi elmozdulás, de valahogyan mégis a közhangulat nem volt képes követni a politikai akarat háromszori egyértelmű kinyilvánítását. Ebben döntő szerepe van a befolyásoló médiumoknak, elsősorban a televízióknak, de az internetnek, Facebooknak, valamint persze az oktatásnak, a kultúrának, a tudománynak és a civil szerveződéseknek is. Már 2015-ben is látszott, de azóta egészen brutális mértéket öltött, hogy ezeken a területeken az egyes szereplők vészes szereptévesztésben vannak. Ők „játsszák” a politikai ellenzék szerepét. S ha nem az történik, amit 9
