Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

Előszó

egy lap, tanárcsoport, művészbrancs vagy egyetemi vezetés helyesnek tart, mindjárt meg is fogalmazzák hazai és külföldi fórumaikon, hogy itt valami rettenetes diktatúra épül. A globalizmus támadásba lendül, sorolja (ezek) érveit, és már nyíltan büntetne is. Ezért is nyilvánvaló, hogy csak nívós szellemi élet alapozhat meg sikeres távlati nemzeti-demokrata politikai programot. A globalizáció eszközei 2015-ben még bőségesen elegendőnek tűntek a szellemi élet gleischaltolására. Ezek alapja a pénz, de nem csak ez: egy belterjes kulturális világ fenntartása is, ami megnyilvánul az Oscar-díj odaítélésétől egy „ Elet és Irodalom ”-ban publikált kritikán át egészen addig, hogy ki milyen műre hivatkozik lábjegyzetben, egy tudományos publiká­cióban. Ez a zárt világ éppen úgy működik, mint a globalizmus. Az érték má­sodlagos. Első az érdek. Rejtélyes és sikamlós összefonódások világa ez, de a népi bölcsesség ez esetben is igaz: a fejétől bűzlik a hal. A szomorú, hogy ez éppen így volt 1945 után is, igaz akkor még rengeteg illúzió, remény is élt. S persze jelen volt a szovjet megszálló had­sereg, így kicsit mások voltak az esélyek. De a hasonszőrű médiumok, tanárcsoportok, művészbrancsok éppen így viselkedtek akkor is. Kiábrán­dító, de egyben reményt is adó történet ez, mert ma nincsenek itt a meg­szállók. Erről is sokat beszéltünk, számtalanszor feltéve a kérdést: tényleg nincsenek itt? Nem vagyunk-e végzetesen kiszolgáltatva a gazdasági kap­csolatainknak ebben a versailles-i Közép-Európában, amelyeket most ha­tásosan fel tud használni a globalizmus a „megrendszabályozásunkra”? Mert belső Európában - talán - most már nem fegyverrel, sokkal inkább pénzzel hadakoznak. Kimutattuk, hogy ez a gazdasági függés a második világhá­borút követő évtizedekben is ilyen erőteljes volt a Szovjetunióval szemben, de akárhogy is, mi magyarok, a csehek, szlovákok, lengyelek egyszer­egyszer akkor is elmentünk az ellenállásban a végsőkig. Mi elsőként, s a legmesszebb. A lengyelek a legkitartóbban. A csehek hatékonyan kivívva a világ rokonszenvét. Három éve úgy éreztük, valójában az egyetlen valós esélyünk ellenállni a globalizmusnak, kivédeni a nemzet elleni támadását, Két rendszerváltás Magyarországon ___________________________ 10

Next

/
Thumbnails
Contents