Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - Az első másfél év (2-17. számok)
Az első másfél év (2-17. számok) 1991-től szinte havonta jártunk a Markó utca 25. alá, ahol a Hunniát rágalmazás miatt vádolták. Az idézések „Kunszabó Ferenc és társa” nevére jöttek. (Lásd: 8. sz. melléklet) Én voltam a társa, mint társszerkesztő. Kivétel nélkül ő írta a kifogásolt cikkeket, amit nem is tagadott. Felperesünk emlékezetem szerint mindig ugyanaz a személy volt: a fáradhatatlan és elnyűhetetlen Gadó György, hasonló kategóriájú ügyvédje társaságában. Kunszabó valósággal élvezte ezeket az apró kis - általában felmentéssel vagy helyreigazításra utasítással végződő - pereket. Szerette, ha habzott körülötte az élet. Az volt az elve, hogy „mindegy mit beszélnek, csak beszéljenek rólunk!” Ez a mentalitás ugyancsak előjön egy magánlevelében is, amit 1993 tavaszán írt dr. Fodornak, és ahol a kialakult helyzet elleni tiltakozásra buzdít, „mertzajt kell csapni.” * * * Bognár József egy kicsivel később csatlakozott hozzánk, első írását csak a 10. számban közölhettük. Ehhez képest már a 14. számtól szerkesztőként, a 24.-től főmunkatársként szerepel az impresszumban. Tömör, lényegi, minőségi cikkek kerültek ki a keze alól, az általam szerkesztett három évben mind- összesen 19. Az első azonnal egy publicisztikai trouvaille volt, Heller Ágnes alakját és filozófiáját tette kritikai elemzésének célpontjába (A sugárzóan okos asszony). De ugyanebben a számban Tamás Gáspár Miklós is kapott tőle néhány olyan észrevételt, amit nyilván nem tett volna ki ablakába az SZDSZ ünnepelt filozófusa, aki a rendszerváltozás egyik arcának tartotta magát. A biztos partner Nyíri Tamás teológiai professzor alakján keresztül mutatja be a kommunizmussal szót értő, azzal párbeszéd folytatására kész katolikus egyház árulásait (27. sz.). Istóczy Győző születésének 150. évfordulójára méltó tanulmányban emlékezett meg a néhai képviselő észrevételeinek örök aktualitásáról (A Magyar Kasszandra). Mindszenty József bíboros beszédeiből válogatást állított össze, és remek előszóval vezette be (34. sz.). A társadalomfilozófia (egyszerűbb szóval a történelem) mellett a teológia volt kedvenc témája, azon belül egy általa vélelmezett, a honfoglaló magyaroknak tulajdonított ősvallás kötötte le figyelmét. E témakörben többször is publikált, így már all. számban is (Magyar vallásosság). Figyelemre méltóak voltak könyvismertetései is, portréi is. Hamvas Béláról a 21. számban írt (Fénytörés), az akkor csúcsosodó, Csoóri körüli „nappali hold”-vitáról pedig a 28.-ban (Egy könyvről és néhány mondatról). Természetesen Csoóri oldalán áll, védi őt és igazságait, ugyanakkor megfogalmazza fenntartásait Csoóri Sándor óvatoskodó, kétség- beesetten „egyensúlyozni” próbáló mentalitását illetően. De olvashatunk tőle 129
