Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - Az első másfél év (2-17. számok)
A HUNNIA folyóirat... elitizmust mindennél károsabbnak tartja, elutasítja az egyenlőség eszményét is, amit a nyugat talált ki. „Keleten nem tűzték célul az egyenlőséget ” - fejti ki, majd hat sorral alább így érvel kelet kultúrája mellett: „A keleti bölcseletekben nem tapasztalhatunk elitizmust. Mindenkinek egyenlő a létjoga, mindenki azonos értékű”. Vagyis egyenlő? - kérdezhetné az olvasó, ha nem tűnne tapintatlanságnak. Ebben a fejezetben kezdi kifejteni a közösségi társadalom (máskor: szerves társadalom) eszméjének alapjait, de valójában ez nem sikerül neki. A szerves társadalom lényege a közösségi ember, de hogy ez utóbbi valójában mit is takar, és mitől olyan eredetien új fogalom, sosem tudja meg az olvasó, aki reménykedhet abban, hogy az utolsó fejezetben fel- lebben a titkokról a fátyol. A negyedik rész (Cselekvési tervünk) csak címében tűnik társadalmi projektnek, valójában csak közhelyeket tartalmaz, például a „közösségi erkölcs erejéről”, amely csakis a kisközösségekben megszerveződő, erősen zárt társadalmiságban tud kibontakozni. Ahol viszont pozitív feladatokat tűz ki a szerző, az tragikomikusán emlékeztet az ’50-es évek gyárainak rákosista termelési plakátjaira: „Tanulj. Szakmádban légy a legkiválóbbak között. Dolgozz, töprengj, azért, hogy megállíthassuk egyre gyorsabb és vészesebb gazdasági lemaradásunkat. Legyen valami aktív kedvtelésed, hogy ne maradj egyoldalú. Gyermekeidet vidd ki a természetbe. Utazz a határokon túli magyar nyelvterületekre. Vígy bíztatást és reményt.” Később így folytatja: „Erősítsdtested.”, „Építsdlelked. ”, „Fejleszdérzelmeid.” De még ezen utolsó részben sem tudja megállni, hogy ne üssön nagyokat az elitistákon, és hogy ne figyelmeztessen minket a XVIII, századi felvilágosodás roppant veszélyeire. Ennél többet nem tudnék elmondani Kunszabó politikai kiskátéjáról, a Magyar Cselekvésről. Akárhogy is, de az a véleményem, hogy ő pozitív értelemben, eredetiséggel, építő ideákkal nem járult hozzá a rendszerváltozás politikai arzenáljához, a négy évtizeden át tartó proletárdiktatúrából való kilábalás gyakorlati levezényléséhez. Kétségbevonhatatlan haszna és segítsége abban a szemnyitásban, bátorításban, buzdításban van, amit a korszak politikai életében nyílt és telitalálatos kritikai megjegyzéseivel kiváltott olvasóiból. Aki Kunszabót olvasta, az biztos, hogy elutasította a nemzetietlenséget, a liberális okoskodás minden válfaját, de hogy valójában mi is a teendő a nemzeti oldalon, arról fogalma sem lehetett még a Magyar Cselekvés elolvasása után sem. Ezen a ponton utalnék rá, hogy Kunszabó, az egykori forradalmár, nem igyekezett elkerülni, sőt, talán inkább kereste is a politikai konfrontációkat. 128
