Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A magyar szellem önvédelme
A magyar szellem önvédelme A magyar szellem önvédelme Ars poeticánk és jelmondatunk a kezdetek kezdetétől ez az 1940-es évekből átvett akarat volt: A magyar szellem önvédelme. De érdekes módon csak a 8. számunktól került fel a címlapra, hogy aztán végig ott is maradjon. Érdekességként jegyzem meg, hogy a 8. szám esetében nem ez az egyetlen változás, mert innentől kezdve - nagy bánatomra - nevünkből elhagytuk a Füzetek-et és maradt a Fiunnia. (Ennek valami jogi oka volt, valamelyik hatóság közölte velünk, hogy csak akkor kerülhetünk be a folyóiratok regiszterébe, ha elhagyjuk a „Füzetek” titulust, mert az csak időszaki kiadványoknál fogadható el.) Aztán 1989. szeptember 6-i dátummal a Minisztertanács Hivatalából megérkezett végre a várva várt dokumentum is: a Magyar Népköztársaság vörös csillagos címerével ékesített, körbélyegzős OKIRAT immár törvényesítette a megszületendő Hunniát, tudomásul vette alapítójának (Kunszabó Ferenc), felelős szerkesztőjének (Szőcs Zoltán), felelős kiadójának (Nagy Miklós) személyét, és meghatározta a lap - általuk elvárt - témakörét: „aktuális cikkek, tanulmányok közlése a reformfolyamatok témakörében ”. (Lásd: 2. sz. melléklet) Érdekes módon - és jellemző a kor politikai zűrzavarára - a Hírközlési Minisztérium engedélye az „előfizetés útján való terjesztésre” csak másfél év múltán érkezett meg. Az első Hunnia És alig három hétre rá, 1989. szeptember 25-én megjelent az első Hunnia! A véletlen úgy hozta, hogy azokban a meleg őszi napokban Franciaországban tartózkodtam, és soha nem fogom elfelejteni azt a torokszorító boldogságot, ami a hazaérkezésem utáni percekben vett erőt rajtam: Budapest minden újságosánál, a Nagykörúttól a mellékutcákig ott volt kitéve a Hunnia első száma, a címlap tetején Szabó Dezső nevével! (Lásd: 3. sz. melléklet) Kimondhatatlan örömet és elégtételt éreztem. Az 1. szám gyakorlatilag teljesen Szabó Dezsőnek volt szentelve, öt jellemző írását válogattam ki (Vádlók és vádlottak; Ady arcához; Az irodalom betegségei; Faj és világirodalom; Az antijúdaizmus bírálata). írtam eléjük egy rövid bevezetést, amit ezzel az örök-naiv mondattal zártam: „Az antijúdaizmus bírálatának, illetve a négy másik esszének jelen kiadásával a HUNNIA FÜZETEK az irodalmi tisztánlátást és [a] Szabó Dezső személye körül kialakult ködös előítéletekszétfoszlatását szeretné elősegíteni.” 115