Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A magyar szellem önvédelme
A HUNNIA folyóirat... Hát bizony, ez finoman szólva is csak mérsékelten sikerült. Végül külön felhívásban buzdítottam adakozásra olvasóinkat a Gellérthegyre tervezett Szabó Dezsö-emlékmü költségeihez. Az 1. szám Beköszöntőjét - név nélkül - Kunszabó írta, rámutatva arra, hogy az ellenzéki sajtó túlkínálatos világában is van létjoga a Hunniának, mert mi nem a régi rendszerből itt maradt, „csodálatos színeváltozáson” átvedlett hamis próféták vagyunk, akik teljes erővel igyekeznek „átszerelni” ezt az országot a moszkvai járszalagról a New York-ira, hanem a színtiszta nemzeti hang képviselői. A Beköszöntőn kívül még egy nagy cikket írt a magyar forradalomról 1956. október 23. címmel. Ennek hangvétele és szentenciája erősen emlékeztet arra a Nyilatkozatra, amit Kunszabó Ferenc 1989. június 16-án, Nagy Imréék újratemetésének napján vetett papírra, és amelyben illetéktelennek és erkölcsi alap nélkülinek minősíti az akkori kormányzatot ’56- os ügyek vonatkozásában: „Tiltakozom az ellen, hogy ’ügyemmel’ bármilyen értelemben foglalkozzék! Az én rehabilitálásom ürügyén ne akarja önmagát rehabilitálni.” (Lásd: 4. sz. melléklet) Lényegében ennyi volt a Hunnia 1. száma, amit Kunszabó Ferenc - megismételve a könyvkiadáskor elkövetett hibákat - 15000 példányban nyomatott ki. Ez pedig még azokban a betű- és sajtóéhes napokban is túlzás volt. Nincsenek hiteles adataim, de szerencsés esetben elfogyhatott belőle ötezer, esetleg a készlet fele, de a másik felét hosz- szú éveken át kellett fizetős körülmények között tárolnunk és át-átcipelnünk egyik helyről a másikra. Kunszabó súlyt fektetett a kellő reklámra is. Kapcsolatait felhasználva a Kossuth Rádióban beszélt a Hunniáról mint a nemzeti radikalizmus garantáltan hiteles megszólaltatójáról. Találtunk egy Erdélyből átjött fiatalembert, aki a Nagykörúton „szendvicsemberként” sétálgatott a testére erősített előfizetési felhívásunkkal. Utcai plakátokat is nyomattunk, melyen címlapunk jellegzetes tipográfiájú felirata és a napkorong előtt repülő Turul látható. Kisebb formátumú szórólapokat, előfizetési felszólításokat is nyomtattunk és a kor divatja szerint a levélládákba dobtuk be őket. (Lásd: 5. sz. melléklet) Ezen szórólapok közül az egyik legjellemzőbb - mind a korra, mind magára Kunszabóra és a Hunnia Kiadóra - az a ’89. áprilisában, tehát még a laptervezés időszakában datált ismertető, amelynek címe: „Erkölcsben nincs alku!” Ez Kunszabó Ferenc kedvenc jelmondata volt, még névjegykártyáira is rányomtatta, társalgás közben lépten-nyomon hangoztatta. Azért tette idézőjelbe, mert - állítása szerint - ez egy Széchenyitől származó mondat. Nyilván így van, engem viszont mindig zavart ez a rendkívül önérzetesen deklarált, szinte bunkóként használt 116
