Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A kor és az ő szelleme
A HUNNIA folyóirat... Korona, Ring, Beszélő, Hírmondó, Demokrata, 168 Óra. De érzékelhető erőfeszítés történik az igazán színvonalas, irodalmilag igényes, nemzetileg elkötelezett heti, illetve havilapok megteremtésére is. Ezek közül első hely illeti meg az 1988 őszén meginduló Hitelt, a vele egy időben startoló Kaput és az őt egy évre rá követő Magyar Naplót, valamint a ’89 tavaszán Végh Antal által kiadott - rövid életű - Új Időt. Érdemes még visszaemlékeznünk a ’89 nyarán mindenütt kapható, budapesti kiadású Irodalmi Újság számaira. Felsorolásom messze nem teljes, csupán a tarkaság és az ideológiai zsivaj tényét akarja érzékeltetni, egy valamire viszont — sajnos már csak így utólag - fontos felhívni a figyelmet: az akkori átlagolvasó szemében a „független” vagyis nem pártállami, nem marxista média valamiféle egységes, homogén masszát képviselt, éppen úgy, mint a kommunista sajtó a magáét. Minél inkább gyűlölte valaki a kommunizmust, annál inkább hajlamos volt arra, hogy feltétel nélküli bizalommal olvassa az ellenzéki sajtót, merthogy az rossz nem lehet ugyebár, hiszen elutasítja a marxistákat. A gyanútlan, és a sajtószabadság ezernyi csapdáját, hátulütőjét, trükkjét egyáltalán nem ismerő, de olvasni szerető magyar tömegek ’88-’89-ben még ideológiailag naivak és hiszékenyek voltak, képtelenek arra, hogy különbséget tegyenek egy későbbi SZDSZ-es, MDF-es, fideszes, reformkommunistás, Soros-alapítványos vagy vad liberális sajtótermék ideológiai érvei között, ha azt mint „függetlent” adták el nekik, megspékelve néhány látványos antikommunista frázissal. Ezen kontroll és disztingválás nélküli - kívülről tudatosan manipulált - szellemi mindenevés rendkívül veszélyes lett és fő okozója - mondhatni máig nyúló - krónikus ideológiai bajainknak, politikai skizofréniánknak. Felidézve ezen idők hangulatát, bizton megállapíthatjuk, hogy a rendszer- változás internet és digitális kommunikáció nélkül, a papíralapú, stencilezett, nyomtatott, gutenberges, ólombetűs sajtó főszereplésével és aktív közreműködésével történt. Nélküle elképzelhetetlen lett volna. Valójában ezek a lapok voltak a fegyvereink. Egy fotó arról a tavaszról A korszak híréhes hangulatát tökéletesen fejezi ki a francia Bruno Bourel nevű fotóművész 1990-ben, Budapesten készített, számos nemzetközi díjat elnyert képe. „A reggeli újság” címet viselő, fekete-fehér fotó éveken át kapható volt postai képeslap formátumban is. Az idő ködös, hűvös és kihalt, a Batthyány tér közelében készülhetett a kora reggeli órákban. A budai felső 108
