Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... ugyanis a társadalom egészében megy végbe, tehát az úgynevezett civil társadalom szervezeteiben, a gazdaságban és a mindennapi kultúrában. Éppen ezért a közeljövő valóban nagy kérdései nem a hatalomhoz, hanem a társadalom egészéhez és a nemzeti lét alapjaihoz fognak kapcsolódni. Azonban az nem mindegy, hogy a hatalmi csúcsokon erősítik vagy gyengítik, netán keresztbe metszik a változásokat. Bíró Zoltán leírja, hogy a választások óta eltelt rövid idő alatt, ami a hatalom tetején történt, és amiről a közvélemény tudomást szerzett, nem éppen bíztató. Tudniillik alig alakult meg az új parlament, még új kormány sem volt, amikor a győztes párt, azaz az MDF váratlanul paktumot kötött azzal az ellenzéki párttal, amelyről korábban úgy nyilatkozott, hogy nem lép vele koalícióra. Az ország, és a magyar Demokrata Fórum tagsága abban a hiszemben élt, hogy a kormányalakító párt elnöksége arra kapott felhatalmazást, hogy a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal folytasson koalíciós tárgyalásokat. Váratlanul robbant a hír: MDF-SZDSZ különmegegyezés született. Ez nem jelent kormánykoalíciót, csupán annyit, hogy az MDF néhány vezetője bizonyos szerződésbe foglalt ígéretek fejében az SZDSZ-nek engedte át az ország első közjogi méltóságát. A szerződés ugyan utólag megjelent a sajtóban, vannak érvek mellette és ellene is, és bőven lesz még idő elemezni azt, és kideríteni, hogy kinek az érdekeit is szolgálta a paktum. Bíró Zoltán bizalmának adott hangot, amikor leírta, hogy egy demokráciában aligha létezhet olyan demokrata érv, amely elvitatná a néptől azt a jogot, hogy elsőszámú vezető emberét maga válassza meg. A gondolatot továbbgörgetve megállapítja, hogy ha a nép már megválaszthatta szabadon a maga parlamentjét, és személy szerint azokat is, akik most nélküle akarják elintézni a köztársasági elnök ügyét, milyen jogon teszik azt. Az új parlament szabadjai jönnek elő a régi érvekkel, hogy minek terhelni a népet még ezzel is. Minek költeni elnökválasztásra. A szerző magabízó, és bízik a magyar népben is. Azt írja, hogy „Fia a népnek volt türelme évtizedeket várni a demokráciára, ha volt ideje és önfegyelme ezt a választási kampányt figyelemmel kísérni, és elmenni végül szavazni, akkor miért ne lenne arra is, hogy megválassza a Magyar Köztársaság elnökét?” Végezetül sorra veszi a paktumpárti érveket, a már említett gazdasági, költekezés ellenes jelszavakat, és a nemzetközi párhuzamokat sem gondolja meggyőzőnek. Hiszen miért lenne érv az, hogy néhány nyugati országban is a parlament választja az elnököt. Más országokban meg közvetlenül a választópolgárok. Ez itt nem külföld, ez itt Magyarország, és a mi helyzetünk sajátságosán - nem is lehet más - magyar helyzet. Az volna 83
