Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Hitel repertórium 1988-1992 A Hitelben közzétett beszéd előtt két oldallal egy különös írást találunk, emlékezetem szerint semmiféle tudatosság nem volt annak elhelyezésében. Asztalos János visszaemlékezését szerkesztettük be a lapba, ez a kistarcsai internáló táborban 1957. március 15-én történtekről szól. A szikár tényekkel megírt visszaemlékezés egy oldallal később kapja meg igazi jelentőségét, ott, ahol Csurka István szónoklatához érünk. Mert hol volt Csurka István 1957. március 15-én? A kistarcsai internálótáborban. A Csurka-beszéd Csurka István nagy terjedelmű, négy teljes újságoldalt megtöltő beszéde nem más, mint egy mesterien felépített és megszerkesztett, mindenki számára érthető publicisztika. Méghozzá a lehető legegyszerűbben megmutatván az akkor bonyolultnak tűnő közéleti kihívásokra adható válaszokat, amelyek nem mások, mint a Magyar Demokrata Fórum programjában megfogalmazott tételek. Sorra veszi az MDF-program legfőbb elemeit, amelyeknek mindenképpen helyet kell kapniuk a tárgyalásokon. Beszélni kell a lehetetlen és embernyomorító gazdasági helyzetről, a népességfogyásról, és az ezt gyógyító új, nagyívű családtámogatásról, a fiatalok életkezdési megsegítéséről. Azonban a legfontosabb, hogy nemzetként megmaradjunk. Nemzetként magyarnak. Fontos a demokrácia is, ám attól még, hogy egypártrendszer helyett többpártrendszer lehet, a kiszolgáltatott embereknek nem lesz több kedvük az élethez. Csurka István végezetül kifejti, hogy a Magyar Demokrata Fórum tárgyalási pozíciója csak akkor lesz erős a kerekasztal tárgyalásokon, ha sokak rokonszenvét és együttműködését tudják maguk mögött. A nyugodt erő - Az MDF is Csurka szavaival kampányolt Csurka István csillogó értelmű, nagy tudású, igen olvasott ember volt. Mindezek mellett egy vagány, játékos és vidám alak, aki mindenféle erőltetettség nélkül, minden élethelyzetben természetesen viselkedett. Ha máshonnan közelítünk, pragmatizmusa vitte arra a felismerésre, hogy praktikus okokból nem érdemes hazudni. Ugyanígy kellemesebb vidáman élni, mint fanyalogva szomorkodni. Az embernek vigyáznia kell magára, egészségére, ám ez nem válhat valamiféle orvosias önsanyargatássá, az élet szépségei között ott van a rengeteg finom étel és ital. Bolond lenne kihagyni. Erre mondták aztán - meg 68
