Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... a fejében tökéletes zűrzavar keletkezett, és egyszer s mindenkorra elvesztette a megkülönböztetés képességét.” így tehát nincs mit csodálkozni azon, hogy az 1970 körül született magyarok nagy többsége nem tud különbséget tenni érték és szemét között. Ezt használta ki a kommunista hatalom a televízió segítségével egészen alávaló módon, az önkizsákmányoló, fáradt tévébámulóknak odalökte a nagy hollywoodi maszlagot, amelybe belerévülve a szülök nem törődtek gyerekeikkel, a családi kötelékek addig soha nem tapasztalt mértékű fellazulása következett. És csak alig néhányan tudtak arról, hogy az értéket még ilyen körülmények között is megismerő, felismerő, a hagyományokat tisztelő fiatalembereket március 15-én rendszeresen megverték a pesti utcákon, mert virágot vittek a Petöfi-szoborhoz, vagy mert kokárdát mertek kitűzni az ifjúgárdisták forradalmi ifjúsági napok-jelvénye helyett. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a magyar televízió elvált a nemzettől, nemzetellenessé és kártékonnyá lett. Mindehhez persze kellett vezetői cinikus részvétlensége, elzárkózásuk mindenféle megújulási kísérlettől. Csurka István ezt az utat, szégyenletes, megbocsáthatatlan bűnnek nevezi. „Amikor a filozófiában az irodalomban, az írószövetségben és még a színházban - pedig azt is őrizték! - is megindult a harc a megújulásért, a másként is lehet-ért, amikor az értelmiség számos csapata, egyéne az egzisztenciáját is kockára téve megindult új ösvényeken, és az ellentmondás lépcsején felfelé, akkor a televízió meg sem mozdult, sőt, nem hogy szolgai alázattal, de kéjjel teljesítette a vezetés retrográd kéréseit.” Csurka István ebben az írásában is következetesen, közönségszórakoztató stíluseszközökkel érttette meg olvasóival a magyar közéletet érintő legfontosabb ügyek egyikét, azt nevezetesen, hogy akié a televízió, azé a hatalom. Ami persze fordítva is igaz. Akié a hatalom, azé a televízió. A Hitel április 12-i száma, ha Csurka István szereplését nézzük, akár avantgárdnak is mondható. Egyfajta időjáték, vagy, ahogy bizonyos bölcsészek szeretik emlegetni idősík csúszkálás tapasztalható, hiszen Csurka István a nemzeti ünnep előtt, március 14-én elmondott monumentális Sportcsarnok-béli beszédét teszi közzé. A Magyar Demokrata Fórum vezetői közül néhányan kitűnő szónokok is voltak: Für Lajos, Csengey Dénes vagy a szikár logikával, ám mégis színesen érvelő Bíró Zoltán. Csurka nem volt jó szónok, ám beszédeinek óriási hatása volt. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy emberek százezreihez beszélt egy-egy tömeggyűlésen. Ezeken az alkalmakon jobbára előre megírt beszédeit olvasta fel, azaz igyekezett elkerülni a rögtönzést, és sikerült neki az, ami a legtöbb papírból dolgozó szónoknak nem: a leírt szó megéledt, és minden alkalommal magával ragadta közönségét. 67
