Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Hitel repertórium 1988-1992 szabad gyülekezés, a szabad szervezkedés jogát követeli. Befejezésül szinte magától értetődő természetességgel közli, hogy „Magyarországnak jelenleg nincs se megfelelő államrendje, se megfelelő gazdasága, eladósodtunk, társadalmunkat számtalan baj gyötri. Az egyszerre fölemelő és megrendítő szövegbe ékelődik Bella István Nagy Imre-verse Arccal a földnek címmel. A nagy költők csapatához tartozó Bella ebben költői mesterfogásaival, a Nagy Erzsébet által elmondottakat az örök emberi érzelmekkel megtámasztva ad hitet azoknak, akik a szabadságra készülnek. A Hitelnek ezt a számát egyébként 1956-os dokumentumfotók illusztrálják. A rommá lőtt pesti utca fölött Szepesi Attila Maiéter című verse világít a 6. oldalon, mellette pedig egy hallatlanul izgalmas dokumentum, Milan Drobac ezredestől, Nagy Imre kísérője voltam címmel, a jugoszláv nagykövetségen menedéket kérő Nagy Imre történetének mindaddig ismeretlen részleteiről vall. És folytatódik az 1956-ról szóló szövegek sora. Könczöl Csaba szociológus, az 1983-ban tönkrezúzott Mozgó Világ állandó szerzője, Salgótarján, 1956. december 8-a című mozaikszerűen összerakott, a nógrádi forradalmi eseményeket bemutató munkája legalább annyira izgalmas, mint az azt követő Perújrafelvétel című Gecsényi Lajos-írás, aki a győri forradalmár, Szi- gethy Attila különös körülmények között bekövetkezett öngyilkosságáról ír. És kimondja, hogy lényegében az 1956 utáni megtorlások egyik gyalázatos gyilkosságának áldozatáról van szó. Hogy mennyi indulat, bánat és mennyi megaláztatás emléke él a magyarságban 1956 kapcsán, arról megrendítő dolgozatok tanúskodnak a Hitel magántörténelem című rovatában. Sorra lepleződnek le azok a hivatalos hazugságok, melyekkel három évtizeden keresztül volt kénytelen együtt élni a magyarság. Az egyik legvéresebb eseménye volt vidéken a forradalomnak a mosonmagyaróvári sortűz. Közel száz ártatlan, békés civil embert gyilkoltak le a zöld ávósok, és erről eddig tilos volt beszélni. Tabu volt. Ugyanígy nem tudhatott a nagyközönség például a forradalom egyik központjában, a Kilián laktanyában történtekről. Hosszú, dokumentatív elbeszélésben osztja meg az olvasóval emlékeit erről Szalay Róbert, a Magyar Néphadsereg egykori századosa. Fürjes József a kommunista hatalom által bőszen lobogtatott Köztársaság téri eseményekről ír. Pontról pontra cáfolja azokat a kommunista propaganda által sulykolt állításokat, amelyeket a felkelőket gyilkos, lincselő csőcseléknek állítják be. Ez a dolgozat talán nagyobbat szól, mint az előzőek, hiszen 48
