Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Hitel repertórium 1988-1992 Ezekre a művekre nehéz azt mondani, hogy publicisztikák, hiszen Csengey tehetsége és szavainak, mondatainak ereje nem az írásaiban mutatkozott igazán. Ő ugyanis a korszak egyik legkitűnőbb szónoka volt. De pontosíthatunk is: kora legjobb fiatal szónoka volt. A retorikában csak idősebb pályatársai érhettek el hozzá hasonló sikereket, igaz, Für Lajos és Csurka István egészen más korosztályt tudott elérni szónoklataival, mint Csengey Dénes. Jellemző tény, hogy Csengey első Hitelben megjelent szövege a parlamentnél elmondott, bős-nagymarosi vízlépcső elleni tüntetésen tiltakozó beszéde volt. Utólag érdekes tanulságokkal jár annak felfedezése, hogy milyen fegyelmezetten és írásban is hatásosan fogják meg az olvasó figyelmét, és vezetik el az okos, érvelő, a diktatúrával határozottan szembeforduló álláspontig. Csengey nyilván az összes többi nyilvános szerepléséhez hasonlóan nagyon készült erre a fellépésre. A természettudományos érveket a vízlépcső ellen éppen olyan közérthetővé tudta tenni, mint a társadalomtudományi, szociológiai, életföldrajzi és lélektani fogalmakat. A szöveg lényege és ereje távlatosságában rejlik. Csengey nem pusztán tagad, nem fiatalabb kora búvalbélelt lelkületével lép fel, hanem a nemzet jövőjét birtokba venni akaró magabiztos bátorsággal. Úgy is, mint a Magyar Demokrata Fórum egyik vezetője, úgy is, mint mesteri szónok, úgy is, mint távlatokban gondolkodó politikus, és úgy is, mint népvezér. Semmi mesterkéltség nem volt abban, ahogyan a kommunista nomenklatúra diktálta illemet, viselkedést és küllemet semmibe vette. Az öltönyös, nyakkendős apparátussal szemben ott állt egy égő szemű, szakállas, hosszú hajú ember, akinek egy kézmozdulatára ezrek és tízezrek ugrottak fel. Különös jelentősége volt Csengey Dénes öltözködésének is. Mindig farmer volt rajta, különleges alkalmakkor, mint majd a következő év március 15-én a televízió jelképes birtokba vételekor, vállára vetett farmerdzsekiben állt a tömeg élén. Mondhatnánk úgy is, hogy a panyókára vetett mentét felváltotta a panyókára vetett farmerdzseki. A minden szavával és tettével a Vidék-Magyarországra építő, annak felvirágzását segítő, vidékről származó fiú magától értetődő természetességgel járkált az urbánus fiatalemberek, az underground, avantgárdok egyenruhájában. Mégsem volt visszatetsző, hiszen Csengey hiteles, őszinte életet élt. Csengey többször megállt nálunk, ült a konyhában, cigarettázott - rengeteget szívott -, jobb kezének mutató és hosszú ujja köze mindig nikotinsárga volt. Ült az asztalnál és beszélgettünk, mintha együtt nőttünk volna fel. Ezek a találkozások nem voltak mindig ilyen békések, meghittek, hamar híre ment a 44
