Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... Csoóri Sándor a következőkben mesteri szóképekkel ismerteti az MDF alapítólevelében megfogalmazott gondolatokat, egyben azt is elmondja, hogy mi is lesz a Hitel feladata. Az összes, a Kádár-korban tabunak számító, de a nemzet egészséges éntudatának visszaszerzéséhez szükséges, őszintén megbeszélt tárgykör előkerül: Trianon tragédiája, a második világháborús szerepünk, 1956 megtisztulást kereső példája. Azaz, ha ezekről nem beszélünk- márpedig addig nem lehetett -, nincs gyógyulás. Nincs nemzettudat, ha pedig az hiányzik, előbb-utóbb nemzet sem lesz. Csoóri ritkán tapasztalt bátorsággal néz szembe saját és kortársai mulasztásaival: „Hiába ismertük föl... a körülöttünk s bennünk vergődő valóság életveszélyes pillanatait, valamilyen félelemnek vagy szokásnak engedelmeskedve mindig a drámaiságától megfosztott, csonkább valóságról számoltunk be, nehogy végül a megnevezhetőt is letagadtassák velünk.” Hogy mindez miért történhetett így évtizedeken át, annak kiderítése Csoóri szerint éppen a Hitel feladata. Aztán folytatódik a problémák leltára. A bajok a rossz rendszer, a testi- lelki-szellemi nyomorúságot előidéző kommunizmus megszüntetésével gyógyíthatók csak. Sorolja a népességfogyást, az államadósság növekedését, a halálozási arányszámokat, a gyors elszegényedést és a határokon túli magyarság véghelyzetét. Mindezek eltüntetése a Hitel és az MDF 20. század végi programja. Nemcsak úgy általában, írja Csoóri, hanem ennek a politikai szerkezet teljes átalakításával kell járnia. A bős-nagymarosi vízlépcső, a du- na-kanyari szörny továbbépítése Csoóri szerint maga a nagy metafora, ami a szocialista nemzetköziséget, a szocialista Magyarországot, annak tehetetlenségét, tehetségtelenségét és számító - igaz kiszolgáltatottságunkból fakadó- gyávaságát mutatja meg. Ez a nagy metafora ugyanakkor az utcára vitte az embereket: harminc év után először komoly és fegyelmezett tömeg szegült szembe a központi akarattal: .. az állam és a nemzet farkasszem-váltásának jóslatos pillanata” volt ez. Csoóri, az esszéíró húsz sornyi kérdéssel próbálja tisztázni, hogy miért történt Magyarországon ebben a konkrét ügyben mindaz, ami megtörtént. Ha ebben az egy ügyben nem születik egyetértés, nincs megegyezés és a nemzet akarata ellenére a hatalom megépíti a vízi szörnyet, akkor még csak látszólag sem győz, mert mire végezne ezzel a munkával, túlszalad rajta az idő. Jól érezte tehát Csoóri Sándor, hogy mindazokban a kulcsfontosságú ügyekben, amelyek igen markáns formában jelen vannak a Magyar Demokrata Fórum alapítólevelében, gyorsan kell cselekedni. Gyorsan, de nem kapkodva. Változtatni kell, de meg- és átgondoltan. „A világ helyzete [...] sose azokon múlott, akik nem hittek a változásban, hanem, akik hittek 31
