Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
_ ____ __ Hitel repertórium 1988-1992 benne.” Helyzetkép következik, immáron az MDF-en túli világ teljességének megmutatásával, ami megint csak az alapítólevélhez visz vissza, hiszen az érzékletes képek ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy eljött az ideje a megosztottság, az egymás ellen uszítás felszámolásának, és itt az ideje a visszaszerzésnek. Vissza kell kapnunk mindent, ami minden szabad embert megillet: a nemzetünket, közösségeinket, lelkierőnket, emlékezetünket. Az esszé záró kérdése: „Vajon történelem-e az, ami most velünk történik? Minden bizonnyal.” Csoóri Sándor Hitel ben publikált, viszonylag rövid terjedelmű, ám szépen kimunkált mondatokkal megformált gondolatai a magyar világ teljességét mutatták meg. Ebben az időben nemigen volt más, aki a Magyar Demokrata Fórum programját a publicisztika legnemesebb eszközeivel ilyen módon tudta volna a magyar olvasóközönség elé tárni. Ezt az állításunkat a lap tizenharmadik oldalára lapozva azonnal pontosítani kell: itt találjuk ugyanis Csurka István Október 23., vasárnap című rövid írását. A Csoóri Sándor esszéinél korábban is, később is lényegesen szélesebb körben ható Csurka-publicisztikák meghatározó elemeinek e szövegben nyomát sem találjuk. Csurka ezúttal rövid mondatokkal, mesterien kezelt írói stíluseszközeit mellőzve, egyfajta leltárt készít az 1988-as évről. Éppen írása szokatlan szikársága húzza magára szinte delejes erővel az olvasó figyelmét. Már a cím olvastán felidéződik az MDF programjának egyik lényeges része, 1956 tisztelete, a forradalomban szereplők gálád módon elrabolt méltóságának visszaszerzése. A Csurka-tudósítás így szól: „1988 a tüntetések és felvonulások éveként íródik majd történelmünk emlékkönyvébe. Bátor, Petőfi-gallér villódzású, elszánt és méltóságosan emelkedett, nagy tömegeket megmozgató tüntetések követték egymást március 15-től kezdve. Akármiről is lett légyen szó, Nagy Imre kivégzéséről, a Dunáról vagy erdélyi testvéreinkről, Petőfi szelleme mindegyik alkalommal itt lobogott a pesti utcákon és tereken a felvonulók lelkében.” A képalkotási módszerek, a közérthető metaforák és irodalmi-történelmi utalások teljesen világossá teszik, hogy hol is áll az író, és hol is lehetnek olvasói az 1988-as év történelmében. Csurka megállapítja, hogy az az összefogás, ami a felsorolt megmozdulásokat jellemezte, bizakodásra ad okot. Ellenpontként megemlíti az 1988. október 23-i félresikerült budapesti tüntetést. Csurka leírása szerint az október 23-i tüntetés kezdeményezői (az elindító FIDESZ és a hozzájuk csatlakozó szervezetek, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Történelmi Igazság- tétel Bizottság és a Magyar Demokrata Fórum) nem voltak körültekintőek a tüntetés előkészítésében. Csurka ezt elsősorban azzal magyarázza, hogy az 32
