Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)
Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - A második rész levezető elnöke Für Lajos
____________________________________________________Lugossy László úgy emlékszem rá, hogy akkor, abban a válságos, nagyon nehéz pillanatban pontosan ennek az éhsége, ennek a hiánya, kihordatlan, kigondolásán gondolatok, tervek a magyarság jövőjéről, egyáltalán a helyzetről hiányoztak, és hívott össze miket ide túl a szervezők és a házigazdák küldetéstudatán. Én ezt, mint konfliktust vetem föl, és mint olyan problémát, ami a mozgalom országossá válásának pillanatában nagyon fontos aránykérdés, számomra is kérdés, és szerettem volna szuggerálni, hogy számotokra is az legyen. A harmadik pedig az aradi találkozó és az a nyilatkozat-tervezet, amit Csoóri Sanyi előterjesztett. Ugyanaz a csalódottság, ugyanaz a tehetetlenség érzése munkál bennem is, mint azokban, akik ezt a szöveget összeállították. Ezzel együtt mondanom kell valamit, amit a dologban konfliktusosnak érzek. Igaz, hogy a hatalmas késlekedés és az a szisztematikus romboló munka, amit a Ceausescu-féle Románia felsorakoztatott, mármint sérelmet, mármint követelést, egy iszonyatosan hosszú követeléslistát tesz természetesen az asztalunkra. Ezzel együtt a világ bármelyik diplomáciája nem tűzheti ki azt, hogy tárgyalási feltételként a tárgyalási célokat tűzze ki. Az lehetetlenség, tudniillik akkor nincs honnan hová eljutni. Teljesen természetesen nyíltak meg a zsilipek, amikor még mondtátok, hogy és még ezt is, azt is, amazt is, mert hatalmasok a bűnök és hatalmas a késettség. De mégis ebben a pillanatban kell lépni, és ahogy a gesztust nagyon sokra értékelem, hogy próbáljunk ebben az ügyben, túl azon, hogy jelezzük, hogy mi hogy gondolkozunk erről az egészről, milyen a csalódottságunk, valamit felajánlani platformként, a tárgyalási feltétel az a minimum. Ezt kell tudni jól eltalálni, hogy mi ez a minimum. Egy sajnálatos dolog történt. Az élet majdnem hogy megsúgta a minimumot. Kihirdették a halálos ítéletet. Na, most abban az esetben, amikor a halálos ítélet ki van hirdetve, akkor nem szabad azt a követelések egyikévé tenni, annak a hatálytalanítását. Igaz, hogy oda egy hosszú út vezetett, nagyon sok stációból, de most ezeknek a stációknak a fölemlegetése és tárgyalási feltételként való föltüntetése azzal a hibával terhes, hogy esetleg azok közül ki lehet választani azokat a pontokat, amelyeket tes- sék-lássék teljesítek vagy ígéretet teszek rá, és eközben elmosom a legfonto91
