Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)

Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - A második rész levezető elnöke Für Lajos

hevét. Azért, mert harminckét esztendővel ezelőtt engem ugyanez a hév, hit, lendület, valami jobbítani vágyás szele, vihara taszított oda a Petőfi-tér talapzatára jelképesen. Ugyan utána Aczél elvtárs elmagyarázta nekem, hogy én köveztem az utat a Petőfi-szobortól a Köztársaság téri akasztásig. Én próbáltam őt meggyőzni, hogy ez a Major Tamás intenciója, [Nevetés] és nem helyes a megállapítása. [Taps, nevetés] Hogy ebből a dologból, és most válaszolok neked Balczó Andris, akivel a szünetben egy nagyon meghitt beszélgetésem volt, meg Kerényi Imre. Tudniillik arról beszéltünk, hogy beiktassam, hogy mindannyian tudjátok, hogy miről szólok. Andrisnak s Imrének azt mondtam, hogy én... No, indokolom. Amikor 1956. október 23-a és november 4-e között szovjet páncélosok és géppisztolyos testvéri katonák fala között indultam a parlamentbe beszélgetésre a Magyar Forradalmi Színész izé nevében, akkor éppen a parlament egyes kapujánál, ahol éppen József Attila nézi, hogy úszik el a dinnyehéj, ahogy ezt mondaná Isten, hát nem Isten, hanem a pártban boldogult Major Tamás, velem szembe jött Illyés Gyula az írószövetség élén. Jobbról, balról páncélosok, fegyveresek, katonák. Hát, akik hozták nekünk az új eszmét, annak a képviselői. És akkor Gyula bácsival megláttuk egymást, megszaporáztuk egymás felé a lépteinket, átölelt ő engem - hát én hogy mertem volna őt - s a fülembe ezt súgta, s ezt üzenem az előttem felszólalónak, akit az iljúság jogos, nemzetféltő tüze s heve hatott át: „Nincs elveszve az a nemzet, melynek ilyen ifjúsága van”.

És most jön, Balczó Andris, a válaszom neked. Elmúlt néhány hónap. Február volt, ha nem március eleje. Az Erzsébet-híd roncsait még mindig a Dunába lógatta, mert mi ugyan megforgattuk a világot, meg fényes szellők jártak, csak éppen nem építkeztünk, hanem egymást nyírtuk. '57, igen. Belváros, sétálok kókadt fejjel, mert akkor már előrevetítette árnyékát, hogy velem baj lesz, úristen, két gyerekem van, feleségem, tele vagyok adóssággal, a hazát is féltem, sőt, tán ez volt az első, mindegy, a sorrend nem fontos, hiszen emberből, családból áll össze a nemzet. Jön velem szembe Illyés Gyula. Ránézek, kérdésem nem volt, csak két gesztusom, hiszen szíLakitelek. 1988. szeptember 3. -jegyzőkönyv_______________________

70