Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)
Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - A második rész levezető elnöke Für Lajos
Sinkovits Imre nész vagyok, s ezzel a két kézzel sok mindent ki lehet fejezni így is, meg így is, meg így is, és akkor Gyula bácsi rám nézett, nem volt ölelkezés, nem volt könnyek hullajtása, és csak ennyit mondott: „Imrém, a részleges becsület megőrzése mellett életben kell maradni.” Akkor ez nekem kicsit fájt, mert akkor még csak 28 és fél éves voltam, s én akkor tüzelni akartam, és szembe lángszóróval, mindennel szembe. Az idő őt igazolta. S itt kötnék át következő tételemre, miszerint — ha jól látok szemüveg nélkül hogy a Hitelt sem kell megváltoztatni. Lehet, hogy napjainkban az újságnak a címe, hogy „Hitel”, ma már más akusztikával bír. De azért meg ne feledjük, hogy ezt mikor akarták létrehozni, meg ne feledjük, hogy miért nem jött létre, s tán éppen e Hitelben őrizhetjük meg azt a szándékot, hogy a világra vitatta, küzdötte. [Taps] S itt mennék tovább azzal, hogy hát az öregek, mert mi fiatalok, hát jól megnézem, akkor az elnökség, akarom mondani, pontosan az alapító szervezők, továbbiakban elnökség, hát azok már mind hatvan év körül járnak, hát én nem körül, én pont benne vagyok, két hét múlva leszek annyi. Ez nem felszólítás az ünneplésre. [Nevetés] De viszont azért, a mesterségem az, hogy színész vagyok, szóval nem kell azt túlértékelni, hogy vicceket mondok közben. De azért azt meg ne feledjük ám, hogy ez a dolog honnan indult el, s hogy miért. Aztán el ne felejtsük már a házigazdát, aki nemcsak ma, hanem már egy évvel ezelőtt itten nekünk helyt adott. Hát azért némi kis tisztelettel tán hajtsuk meg a fejünket azok előtt, akik ezt elkezdték. Aztán legalább ilyen odaadással folytassuk, hát már nem én, mert én már kivénülök ebből, de majd az utánunk jövők, s ezt mondom az itt jelenlévő fiataloknak, akik boldog vagyok, s ha tudnák, hogy a szünetben hány s hányfajta emberrel beszélgettem arról, Dunántúl s Alföld, mert én egy ilyen ökumenikus magyar vagyok, mert Vas megyei révén Hódmezővásárhelyről nősültem - na, ezzel is lesz még gond, ha este hazamegyek. Hogyha azért én azt mondom a nemzet sorsával és történelmével kapcsolatban, hogy ugye az ismert mondás, hogy annak van jövője, aki múltjára, jelenére stb., nem akarok olyat idézni, amit mindenki tud, akkor ez erre is érvényes. Erre a találkozóra. 71
