Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Bandi István: A román titkosszolgálatok intézménytörténeti áttakintése az első világégéstől a királyság bukásáig
Bandi István A román titkosszolgálatok intézménytörténeti áttekintése... alkalmaztak a kémelhárító központok esetében is.44 A háború hadicselekményeinek tükrében a hírszerzési eszközök is változtak, így 1944 közepére már szabályozottá vált45 az ellenséges vonalak mögé különleges feladattal beküldött személyek toborzása a hivatásos állomány, a polgári személyek vagy az elítéltek köréből. Az ilyen bevetésben résztvevő személyeknek „a hazáért, a fronton hősként elesett” minősítés járt, ha pedig rovott múltja volt a jelentkezőnek, rehabilitáltnak minősítették. Az 1944-es kémelhárítási direktívák szerint a kémelhárítási tevékenység súlypontja a műveleti területeken megnehezíteni az ellenséges hírszerző szervek tevékenységét, minden lehetséges eszközzel akadályozni az ügynöki és partizán terrorista tevékenységet, végül figyelemmel kísérni a saját csapatok hangulatát. Noha Németország és Magyarország szövetségesei voltak Romániának, a katonai szervek hírszerző és kémelhárító szerveinek egyik állandó hírigénye volt a német és a magyar közösségek tevékenysége.46 1944. augusztus 23-án, a Mihály király nevével fémjelzett sikeres kiugrás után a katonai szakszolgálatok rendkívül gyors strukturális és irányváltást hajtottak végre. A rendkívüli helyzetet jelezte, hogy az addig az állam vezetője felügyelete alatt működő SSI a Hadügyminisztérium alárendeltségébe 44 1942-es állapot szerint, a keleti fronton három külön kémelhárító központot, a G, H, В jelűeket működtették, míg két alközpontot, egyet Vatra Dorneiben, erdélyi területekre állítottak fel, a dobrudzsai alközpontot pedig Tulceaban. Uo. 494. 45 A Román VKF 210 000 számú Instructiunile referitoare la recrutarea si statuarea drepturilor persoanelor care vor fi chemate sa activeze in misiuni speciale la inamic (Szabályzat az ellenséges területen különleges műveletre bevetett személyek beszervezéséről és jogállásáról). 46 Spánu: i. m. 497-498. A Német Nemzetiségi Csoport GEG (Grupul Etnic German - Deutsche Volksgruppe) a vizsgált időszakban az erdélyi szászok egyetlen politikai szervezete volt. A TESZ (Társadalmi Egyesületek Szövetsége) és a GEG esetében is a román hírszerző és kémelhárító szervek ezen szervezetek anyaországgal fenntartott kapcsolatait vizsgálták és minősítették. így a GEG-ről azt állították, hogy hírszerző struktúrát épített ki Brassó és Temesvár központokkal. A romániai magyar közösség szervezeteinek (Magyar Népközösség, Társadalmi Egyesületek Szövetsége stb.), illetve a magyar legáció illegális tevékenységéről számolnak be korabeli román Vezérkari Főnökség II. részlegének szervei. Magyarországi szakirodalomban csak L. Balogh Béni tesz említést erről a jelenségről (lásd: L. Balogh Béni: Kiszolgáltatva. A dél-erdélyi magyar kisebbség 1940-1944 között. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 2013. 57.), ahol, román csendőrségi iratokra hivatkozva a szerző azt állítja, hogy „a magyar kormány 1942 májusában olyan utasítást adott a Népközösségnek, hogy destruktív jelleggel szervezzen titkos egyesületeket Romániában”. 27
