Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Bandi István: A román titkosszolgálatok intézménytörténeti áttakintése az első világégéstől a királyság bukásáig
I_L Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére került, és 1945. március közepéig ott is működött. A Vezérkari Főnökség II. részlege ugyan megtartotta hagyományos szerkezetét (1. Hírszerző iroda, 2. Elhárító iroda, 3. Protokoll, adjutánsi és katonai attasék iroda, 4. Személyzeti, tanulmányozó és adminisztrációs iroda), a hadsereg szerepének csökkenésével és a szovjet fennhatóság megjelenésével párhuzamosan zsugorodott kompetenciája, valamint létszáma is megcsappant. A szervezet minden erejét a volt szövetségesére, immáron új ellenségére irányította, hogy elsődleges hírszerző céljait teljesíteni tudja. 1945 májusáig a legfontosabb feladatainak egyike az ellenséges katonai műveletek, kémkedési, szabotázs és propaganda tevékenység felderítése, illetve elhárítása volt. Az új politikai vezetés számára elsőrendű fontossággal bírt a bécsi székhelyű Horia Sima vezette kormánynak és katonai szárnyának, az ANE-nek (Armata Naponalä de Eliberare - Nemzeti Felszabadító Hadsereg) a működése. Az új kihívásoknak megfelelő kémelhárítási tevékenység módszertani szabályzatát 1945 februárjában kapták kézhez a katonai szakszolgálati szervek. A szabályzat szerint a szervek fő feladatául a katonák politikai-társadalmi megnyilvánulásainak, az általános hangulatnak, és a felforgató tevékenységeknek a felderítését jelölték meg. A második világháború végével a Vezérkari Főnökség hírszerző, kémelhárító szervei látványos átalakuláson mentek keresztül. Az országhatárokon kívüli hírszerző tevékenység jelentős visszaesést mutatott, és csak a katonai állományra korlátozódott. Feladata tehát elsődlegesen a fogságból hazatérő katonák szűrését jelentette, az így megszerzett adatok alapján tájékoztatta a katonai vezetést a katonai alakulatokban uralkodó helyzetről.47 A VKF II. részleg keretében nyolc szűrő-ellenőrző központot hoztak létre országszerte. Ebből négyet a nyugati országrészben állították fel (Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Brassó), a másik négyet pedig Bákóban, Craiován, Cälärasiban és Bukarestben helyezték el. 1945. november közepéig további 42 kisebb ellenőrző állomást állítottak fel. A kémelhárítás irányításáért felelős 2. számú iroda által 1945 októberében, az elhárítási elveket illetően kibocsátott anyaga szakmailag a defetista propaganda, a kémkedés, a szabotázs és terrorizmus elhárítását taglalja, de nyelvezetében már a szovjet szakszervek kifejezéseit használja. Az átalakulóban lévő katonai szakszervek hálózataik révén 1946- ban még a régi iskola szabályai szerint dolgoztak. így a román katonai vezetés értesült arról, hogy Budapesten felállították a Katonapolitikai Osztályt, és 47 Spanu: i. m. 593. 28
