Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Marschal Adrienn: Recsktől Csolnokig
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére Recsk kultusza ezzel szemben már évtizedek óta létezett. Az ott történtek nyilvánosságra hozását, emlékének ébren tartását és a következő generációknak való továbbadását a tábor bezárását követően kezdetben csak külföldön kezdhették meg. A Michnay Gyula szökéséről megjelent újságcikkek után az első lépést Faludy György Pokolbéli víg napjaim című könyve jelentette, mely a regény irodalmi eszközeivel mutatta be, tette befogadhatóvá, emészthetővé az ott történteket. S egyben meg is alapozta Recsknek a táborok között elfoglalt kitüntetett helyét. Faludy regényét követően a ’80-as években jelentek meg a tábort túlélők - Sztáray Zoltán, Nyeste Zoltán, Gábori György, Benkő Zoltán és Erdey Sándor - visszaemlékezései, természetesen ezek is külföldön: az USÁ-ban, illetve az NSZK-ban. Ezen visszaemlékezések megírása mellett a másik fontos lépés az volt, hogy Sztáray Zoltán 1981-ben San Bernardinoban megalapította a Recski Kényszermunkatábor Volt Rabjainak Nemzetközi Képviseletét. A szövetség feladatának tekintette, „hogy a magyar hatóságok által korábban tagadott kényszermunkatábor egykori létezését bizonyítsa, ennek dokumentációtörténetét publikálja, s, hogy [...] tagjait - éljenek akár Magyarországon, akár külföldön - dokumentum jellegű igazolással ellássa, s végül, de nem utolsó sorban, hogy segítséget nyújtson a recski kőbányában ledolgozott esztendők - a magyar hivatalos szervek által - munkában töltött, tehát a nyugdíjba beszámító időként való elismerésére,”266 Ezen célok azonosak voltak a hét évvel később, Magyarországon megalapított Recski Szövetséggel. A szervezet létrehozása mellett egy kisméretű, egyszerű újságot is kiadtak Recski Tanú címmel, amiben egyéb írások és versek mellett rendszeresen közzétették a volt recski internáltak frissített névsorát is, mely ekkor már több mint 700 nevet tartalmazott. A névsor azóta Bank Barbara kutatásainak köszönhetően fokozatosan bővült, így az „Állami titok” című könyvben már 1746 internált neve szerepel.267 A Komárom-Esztergom megyei táborok esetében sokkal nehezebb volt a névsorok rekonstruálása. A jelenleg elérhető levéltári források segítségével eddig összesen 1797 elítélt nevét sikerült összegyüjtenem, ez a létszám azonban három tábor elítéltjeiből adódik össze. Mivel ezek elsődlegesen nem az állambiztonság táborai voltak, így az ÁBTL-ben nincsenek ezekről anyagok. 266 Recski Tanú, 1984. november 15. 2. 267 Bank Barbara-Gyarmati György-Palasik Mária (Szerk.): „Állami titok”. Internáló- és kényszermunkatáborok Magyarországon, 1945-1953. Budapest, L’Harmattan, 2012. 166
