Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Kávássy János Előd: Szubjektív fogalomtérkép M. Kiss Sándorhoz
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére iraki háború; másrészt az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozás, amely a minőségi bővítés helyett mennyiségi bővülést hozott, a nyugati kormányokat Berlintől Londonig finanszírozó nyugat-európai gazdasági elit érdekeinek megfelelően; harmadrészt, a 2007-09-ben kifejlő globális pénzügyi válság, melynek visszataszító történetében alapvető jelentőséggel bírt mindaz, ami az 1980-as években történt. Visszalépve itt a személyes emlékekhez, ballagjanak most velem az eső áztatta Vácon, 2009. október 23-án, ahogy e felhőktől terhes, korán jött estében a Bartók Béla Zeneiskola felé ballagok. Az ünnepi megemlékezés máig elérhető online programja szerint „18.30 Beszédet mond: Prof. dr. habil M. Kiss Sándor történész, egyetemi tanár”. Már az előtérben, még ernyőmről a hideg esővizet rázva megláttam Ági nénit, s mire oda integetve hozzá értem, magasra nyúlt férje is előkerült. A nagy zenei előadó zsúfolásig megtelt, és én hátul, az egyik ajtónál a falnak dőlve hallgattam M. Kiss Sándort, aki tőle - ünnepi szónoki minőségében - szokatlanul erőteljes hangon, olykor már-már inzultáltan beszélt, s máig visszhangzik bennem, amikor azt mondta: „Talán nem kellene ezt az országot arra olykor alkalmatlan embereknek demokráciára oktatni/” Kevés kétsége lehetett a jelenlévőknek, hogy M. Kiss 1956 gyalázatosán eltorzított 50. évfordulójára, s az azóta eltelt évek egyéb visszásságaira utalt, mindezek hátterében nyilván magával a 2009 márciusában váratlanul leköszönt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. Hogy egyértelműen fogalmazzak: 2006 őszétől a Magyar Köztársaság nem volt sem szabad, sem demokratikus, a lakosság tudatosan hagyott eladósodásával pedig a szuverenitás is korlátozódott, lévén az ország nemzetközi mozgástere jelentősen beszűkült: negyed évszázaddal 1982 tavasza után Magyarország ismét a fizetésképtelenség peremén táncolt - vagy úgy lehet, inkább tántorgott. Gyurcsány karikatúra és bazári - s nem a shakespeare-i értelemben265 vett - clown figurája tökéletes szimbóluma mindannak az elkorcsosulásnak, amit a maga teljes valójában tudatosan senki nem akart vagy választott volna, ám ami végül mégis mindannyiunkkal megtörtént. Ahogy megtörtént, és megtörténik mindaz, amelynek emblematikus személye az origója, lévén a 2006 utáni Magyarország politikai szerkezetében, lelkűidében, mentalitásában, stílusában, valamint módszereiben és történéseiben eredőként ott áll mindaz a torzulás és torzítás, melyet az adott időszakban egyetlen 265 Gondoljunk csak „a Bárd” Learjére, ahol a bohóc, a bolond valójában az utolsó, aki a felfordult világ széthulló rendjében még képes világosan látni.
