Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Kávássy János Előd: Szubjektív fogalomtérkép M. Kiss Sándorhoz
Kávássy János Előd Szubjektív fogalomtérkép M. Kiss Sándorhoz emberrel, a korábbi miniszterelnök személyével leírhatunk. Mindaz, ami addig, ott és akkor, majd azután történt, sokunknak alkalmat ad(ott) arra, hogy szembenézzünk mindazzal, ami ezen idő szekvenciában, alatt bennünk, velünk, értünk, s még inkább ellenünkben történt. Bennem bevallottan azok az alapvető eszmék és fogalmak, pontosabban azok jelentése, súlya, értéke, érvénye és hatása kavarogtak, melyeket fentebb említettem. Lehet, előrehaladó korommal amúgy is jött volna valamely jóval lassúbb, fokozatosabb és öntudatlanabb belső számvetés, ám a körülöttem lévő mikro-, mező-, makrovilág mozgásai, rángásai engem is katalizáltak, s csendes estéken magamban egy pohár száraz vörösborral, a hangosabbakon barátaimmal konyhaasztalok, vacsora romjai, vagy sörözők következő kört szomjazó, majdnem kiivott korsói felett ezen eltorzult világról polemizáltunk, vitatkoztunk (vagy éppen néhai édesapám fiaként, magamból kikelve üvöltöttem, nyomdafestéket kevéssé tűrő stílusban). Mindebben benne volt a saját lelkem szabadsága, az anyám tejével magamba szívott sajátos ethosz, gondolatkonstruktumaim véleményszuverenitása, s jó adag demokrácia is, hiszen a vacsorához visszatérve, vagy a következő kör sört kortyolgatva a barátok mindig meghallgatják egymást - nagy-nagy szerencsémre még azt is, aki éppen üvölt. S benne volt mindebben M. Kiss Sándor is, ahogy tudatosított bennem számos tudat(ta)lanul mozgó-mocorgó és mozgató fogalmat, mely az ő saját lélektérképén éppen úgy rajta van, mint az enyémen, legfeljebb kicsit másutt, vagy másként, de kitörölhetetlenül. Persze, similis simili gaudet, a hasonló leggyakrabban valóban a hasonlónak örül, lévén a megértés és a jól értés feltételei könnyebben adódnak. Azon a bizonyos, általam szubjektív emlékként megidézett szeptemberi délutánon (vagy hogy bizonyosan ne csaljak: az is lehet, egy másikon), valamivel utánam megjött Török Gabi és Szörényi Attila barátom is, s a Teleki tér feletti teraszról a kis dolgozószobába költözve, immár négyesben ittuk a sört, meglehet, most már nemcsak Löwenbräut, s az ide-oda gomolygó cigarettafüstben átbeszéltük a világ aktuális, örök és majdnem örök állapotát, kérdéseit, valamint megválthatatlanságát. Azután valamikor, úgy nagyjából nyolc órához közeledve felkerekedtünk, hogy helyet csináljunk a majd utánunk érkezőnek. A langymeleg estében lustán sétálva a 28-as villamos megállójához mentünk, s hangosan beszélgetve, polemizálva, olykor hangosan felröhögve egyszerűen csak jól éreztük magunkat, akármilyen is volt éppen ezen eppur si muove világ - s ebben, talán maguk sem tudtuk ezt tudatosan, benne volt M. Kiss Sándor is. 157
