Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Horváth Zsolt: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
Horváth Zsolt Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc események után két-három nappal, 24-27-én országszerte tartottak tüntetéseket, népgyűléseket, majd a sztrájk és a tömegmozgalom is továbbterjedt a kisebb településekre; sok helyen ledöntötték a 2. világháborús szovjet emlékműveket, leverték a vörös csillagokat, a helyi tanácsok épületeiből kidobálták és elégették a begyűjtési íveket, néhány helyen inzultálták a helyi vezetőket. A tüntetők az egyetemisták 23-ai pontjai nyomán saját programokat állítottak össze, amelyek legfőbb követelései a szovjet csapatok távozása, a többpártrendszer visszaállítása és vidéken a földek visszaadása voltak. A budapesti Egyesült Izzóban 24-én megalakult első munkástanácsot követve országszerte sorra jöttek létre a munkahelyi önigazgatási szervezetek és a széteső közhatalmi szervek helyébe lépő, valódi autonómiát jelentő helyi nemzeti forradalmi bizottságok. A vidék forradalmi megmozdulásaira válaszul 26-27-én a (többnyire fegyvertelenül) tüntetőkre sortüzet nyitottak többek között Mosonmagyaróváron, Miskolcon, Esztergomban, Kecskeméten, Szegeden, Gödöllőn, Tatán, Zalaegerszegen, Tiszakécskén, Kalocsán, Kiskunhalason, Örkényben - ezek összességében több száz halálos áldozatot követeltek. A pártvezetésen belüli változás kezdeteként október 26-án délután a Központi Vezetőség (KV) rádióközleményében új, nemzeti kormányt, függetlenségen és egyenjogúságon alapuló magyar-szovjet tárgyalásokat, üzemi tanácsi választásokat és gazdaságpolitikai reformokat ígért. A keményvonalasokkal szemben a politikai megoldás útját kereső Nagy Imre vezette, ugyanakkor több korábban kompromittálódott politikus bevonásával megalakított, Kovács Béla és Tildy Zoltán személyében két polgári politikussal kiegészített kormány névsorát 27-én tették közzé. A 28-án bekövetkezett fordulatot megelőzően a Katonai Bizottság még kidolgozta a katonai diktatúra tervét, ezt azonban a Nagy Imre kibontakozási törekvéseit támogatók javára eltolódott összetételű vezető testületek már nem tárgyalták. A KV utolsó határozataként - korábbi álláspontját radikálisan átértékelve - az eseményeket nemzeti demokratikus mozgalomnak minősítette, és a politikai kibontakozás érdekében tűzszünetet rendelt el. Az MDP vezetését Kádár irányításával hattagú pártelnökség vette át. A kezdeti bizonytalanság után a nép követeléseit - a felkelőkkel szembeni fegyveres fellépést elvetve - elfogadó Nagy Imre 28-i rádióbeszédében bejelentette az AVH megszüntetését, a szovjet csapatok kivonását Budapestről, illetve az országból való kivonulásukat előkészítő tárgyalások megkezdését, továbbá általános amnesztiát, az életszínvonal emelése érdekében intézkedéseket ígért, és a nemzeti jelképek visszaállítását. Azon az éjszakán a megbukott sztálinista vezetőket szovjet katonai repülőgépen Moszkvába menekítették. 141
