Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Horváth Zsolt: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
J-L Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére Ny. Sz. Hruscsovval, az SZKP első titkárával egyeztetve beavatkozásra kérte fel az országban állomásozó szovjet csapatokat. A felkelők (soraikban gyári munkások, egyetemisták, nem egy esetben tizenéves fiatalok) felvették a harcot az inkább csak erődemonstrációra készülő szovjet katonai egységekkel, 24-26-án a főváros számos pontján, többnyire közlekedési csomópontokban (Corvin köz, Baross tér, Móricz Zsigmond körtér, Széna tér stb.) támaszpontokat építettek ki, és a terepadottságokat kihasználva, komoly veszteségeket okozva meghátrálásra kényszerítették a szovjet egységeket. A csoportok elnevezésüket többnyire a működési területükről kapták, a legismertebb - és egyben az egyik legnépesebb és legsikeresebb - felkelőcsoport a Corvin moziban és a környékén található szűk utcában (a Corvin közben) működött. A tömegmozgalom a felkelők fellépésével a megszálló csapatok ellen vívott szabadságharccá alakult át. A változó összetételben ülésező, a pártellenzék több tagját kooptáló, de a reformerekre nem hallgató pártvezetés 24-én hajnalban döntött Nagy Imre miniszterelnöki megbízatásáról, miközben az eseményeket ellenforradalomnak minősítette, statáriumot hirdetett, és a felkelés fegyveres leverésének előkészítésére létrehozta a Katonai Bizottságot. A kibontakozás érdekében ugyanakkor büntetlenséget ígértek a fegyverüket letevőknek. Az MDP erőszakos rendteremtési kísérlete nem járt eredménnyel, a katonaság és a rendőrség többsége semleges maradt, illetve - döntő mértékben október 28. után - átállt a forradalom oldalára. A sztálinista-rákosista keményvonalasok lényegében csak a szovjet csapatokra és az államvédelem (Államvédelmi Hatóság - ÁVH) belső karhatalmi, illetve határőrizeti egységeire támaszkodhattak. 24-én az SZKP képviseletében A. I. Mikojan és M. A. Szuszlov Budapestre repült; Gerő másnapi leváltása és Kádár János kinevezése első titkárrá már az ő jóváhagyásukkal történt. Október 25-én reggel a kormány rádióközleményt adott ki az „ellenforradalmi puccskísérlet” felszámolásáról és a kijárási tilalom visszavonásáról. 10-11 óra között nyolc-tízezer tüntető, szovjet katonákkal barátkozva, a Kossuth térre vonult. 11.15 körül a Földművelésügyi Minisztérium padlásteréből ismeretlenek tüzet nyitottak a tömegre, a lövöldözésbe a téren tartózkodó szovjet egységek is bekapcsolódtak. A közvélemény egyöntetűen az ÁVH-t tette felelőssé a mintegy hetven polgári áldozatért. Október 23-án Budapest mellett több vidéki városban is tüntettek; Debrecenben a rendőrség épülete előtt a fegyvertelen tömegbe lőttek, az itt életét vesztett három tüntető volt a forradalom első halálos áldozata. A fővárosi 140
