Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Horváth Zsolt: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
Horváth Zsolt Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc Eközben a Lengyel Egyesült Munkáspárt október 19-21-i plénumán, dacolva az SZKP jelen lévő vezetőivel és az orosz részről fenyegető katonai beavatkozással, W. Gomulkát választották a párt első titkárává, aki átértékelte a júniusi poznani munkásfelkelést, és megszüntette a tüntetők elleni eljárásokat. Október 22-én a Magyar írók Szövetsége és több budapesti egyetem a lengyel változások mellett kiálló, szolidaritási tüntetést hirdetett. Aznap délután, a budapesti Műegyetem MEFESZ-szervezetének alakuló gyűlésén több ezer résztvevő csatlakozott a részben reformokat követelő, részben a kommunista diktatúrával szembeforduló tüntetéshez. A gyűlésen elfogadott, pontokba szedett követeléslista többek között Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését, szabad, többpárti választásokat, a törvénytelenségek teljes körű felülvizsgálatát, sajtószabadságot, a nemzeti jelképek visszaállítását, március 15-ének, az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc emléknapjának ismét nemzeti ünneppé nyilvánítását és a szovjet csapatok kivonását tartalmazta. A Jugoszláviából 23-án reggel hazaérkezett küldöttség részvételével ülésező MDP Politikai Bizottság 12.53-kor a rádión keresztül betiltotta, majd alig másfél óra múlva a mindenfelől érkező sorozatos tiltakozások hatására mégis engedélyezte a felvonulást. A 15 órakor a pesti oldalon a Petőfi-szobortól, Budán a Műegyetemtől elindult menetekhez járókelők sokasága csatlakozott, estére több százezernyi ember volt az utcákon. A tömeg eredeti úti célja a lengyel-magyar barátságot szimbolizáló Bem-szobor volt, ahol megszületett a forradalom jelképe: az 1949-ben bevezetett, addigi történelmi címerrel szakító, magyar hagyományoktól teljesen idegen, szovjet mintát másoló címertől megszabadított, lyukas nemzetiszínü zászló. A forradalmi tömeg a gyűlölt szimbólum helyett október 23-a után visszatért az 1946-os címerhez, a történelmi magyar címer korona nélküli változatához. A Bem-szobortól a tüntetők nagy része a Parlamenthez vonult, ahol követelésére Nagy Imre csalódást keltő, csupán reformjellegü változásokat ígérő, rövid beszédet tartott. Ugyanebben az időben a Városligetben ledöntötték a rendszert szimbolizáló, 1951-ben emelt Sztálin-szobrot. (Az emlékművet bevontatták a városközpontba, a Blaha Lujza térre, a talapzaton csak a mozdíthatatlan bronzcsizmák maradtak.) Este Gerő rádióbeszédet mondott, amelynek tartalma és hangvétele - nacionalista kútmérgezést, provokációt emlegetett - csak olaj volt a tűzre. A tüntetők megkísérelték követeléseiket beolvastatni a rádióban, de az intézmény vezetői ezt megtagadták; a Bródy Sándor utcai épületet védő államvédelmi karhatalmisták és a fegyverhez jutott tüntetők között tűzharc tört ki. Az esti órákban Gerő a szovjet nagykövettel, J. V. Andropovval, majd 139
