Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Horváth Zsolt: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére A változás a súlyos ellátási gondokat okozó, katasztrofális gazdaságpolitika kiigazítását, a parasztságra nehezedő, nem ritkán teljesíthetetlen terhek csökkentését és a hatósági önkény korlátozását (az internálótáborok felszámolását, a kitelepítések és a rögtönítélő bíráskodás megszüntetését, részleges amnesztiát, a politikai okokból bebörtönzöttek egy részének, főleg a baloldaliak rehabilitálását) jelentette. A kommunista párt (Magyar Dolgozók Pártja - MDP) első titkári tisztében meghagyott Rákosi - kihasználva, hogy a szovjet vezetésen belül időközben ismét megerősödtek az ortodox sztálinisták - 1955 áprilisában megbuktatta a kormányfőt, majd decemberben a pártból is kizáratta Nagyot. Rákosi azonban teljhatalmát az enyhülés eredményeképpen megváltozott társadalmi légkörben már nem tudta maradéktalanul helyreállítani. A nevéhez kötődő korrekciós program mellett kitartó Nagy Imre körül, illetve részben tőle függetlenül megszerveződött a Rákosival szembefordult, kiábrándult értelmiségiekből és a kiszabadult kommunisták egy részéből álló pártellenzék, amely az Irodalmi Újság című hetilap, majd 1956 tavaszán a Petőfi Kör értelmiségi vitaklub révén fórumra is szert tett. Rákosi pozícióját tovább gyengítette a szovjet-jugoszláv kibékülés, hiszen a konfliktusban Tito leghangosabb gyalázói közé tartozott, a szovjet párt Sztálin bűneit feltáró XX. kongresszusa után pedig helyzete immár tarthatatlanná vált. 1956 májusában egy pártfórumon arra kényszerült, hogy nyilvánosan is beismerje személyes felelősségét a törvénysértésekben. A szovjet vezetés végül július 18-án leváltotta, de a helyébe ültetett Gerő Ernő - aki Rákosi mögött a második embernek számított a pártban - alkalmatlan volt a valódi változások végrehajtására. A válságot kezelni képtelen vezetés egyre inkább elbizonytalanodott, kapkodó, felemás intézkedéseket hozott. Hosszas egyeztetés után október 6-ára engedélyezték az 1949-ben koholt vádak alapján kivégzett kommunista miniszter, Rajk László és társai nyilvános újratemetését, amely százezres tömegdemonstrációvá vált. A temetés után egyetemisták antisztálinista tüntetést szerveztek. Nagy Imrét október 13-án - a nézeteiről lefolytatott vita nélkül - visszavették a pártba. Október 15-én az első számú párt- és állami vezetők a kapcsolatok rendezésére Jugoszláviába utaztak. A fokozódó társadalmi elégedetlenség egyre több formában jelentkezett: a sajtóban a vezetést élesen bíráló cikkek jelentek meg, a Petőfi Kör mintájára vidéken vitakörök alakultak, október 16-án először Szegeden, majd a többi egyetemi városban is megalakult a kommunista Dolgozó Ifjúság Szövetsége monopóliumát megtörő független ifjúsági szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ). 138
