Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Guitman Barnabás: Hol a határ? Korszakok rétegződése, illúzió és folytonosság
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére írásaiban ott van a tudományos haladás felismerése. Állítja, hogy az emberi tudás az idővel gyarapszik (semper crevit sapientia), sőt kifejezett elvárásként fogalmazza meg, hogy a régiek ismeretanyagát felfedezések révén (per inventionem) tovább bővítsük. Szent Tamás hasonlóan gondolkodik: nemcsak a hitben lehet tökéletesedni, de a nemzedékek sora alatt a felhalmozott tudás is nő. Derűlátóan úgy véli, hogy az utódok az elődeik ismereteit tökéletesítik. A premontrei kanonok, majd havelbergi püspök, Anselm (1099-1158) egyik írásában emlékezett meg arról, hogy az egyház addigi története alatt számos újítást élt át, különféle új szerzetesrendek jelentek meg, állandóan új törvényeket fogadtak el, új szokások honosodtak meg. Ez a felismert sokféleség igazolja Anselm szerint az egyház képességét az állandó megújulásra. Isten ugyanis az, aki folyvást az újra ösztökéli az embert, mivel a társadalmi berendezkedés formái a megszokás kerékvágásában elhasználódnak, és szellemi tehetetlenséggel fenyegetnek. Anselm korát megelőzve sikeresen egyeztette össze a szellemi sokféleséget az időtlen és megváltoztathatatlan kinyilatkoztatott igazsággal. A IV. lateráni zsinat (1215) résztvevői szembesülve azzal a ténnyel, hogy az ókeresztény kor óta mennyit változott a világ, azzal magyarázták a különbségek okát, hogy az idők változásával az emberek egymás közti viszonyait szabályozó normák is változnak, ez a teremtett világ rendje. Az emberek által alkotott jog, a különféle jogi normák nem állnak időn kívül, azokat a változó körülményekhez állandóan hozzá kell igazítani. Ez a felfogás az új törvényeket igazolta, míg relativizálta a hagyományozódott jog érvényességét. „A régi fejedelmeket megillető tiszteletet nem sértjük, ha az új idők sajátosságai szerint a természet kebeléből új törvényeket alkotunk, és új problémákra új gyógyszereket fedezünk fér - fogalmazta egyik konstitúciójában II. Frigyes (1194-1250) császár, szicíliai király.259 Jean Quidort (1255/60 körül—1306) francia domonkos teológus a világi hatalmat nem az isteni jogból vezette le, hanem úgy gondolkodott, hogy a politikai berendezkedéseknek az emberekben lévő természetes ösztön révén az éghajlati, nyelvi és egyéb feltételek különfélesége miatt sokféle legitim módja kialakult, és ami az egyik nép számára ideális, nem szükségszerű, hogy egy másik számára is az. Európában all. századtól egyre kitapinthatóbb társadalmi differenciálódás erősíti az arra fogékony egyének időtudatát. Gazdasági, politikai, 259 Uo. 403. 116
