Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Guitman Barnabás: Hol a határ? Korszakok rétegződése, illúzió és folytonosság
Guitman Barnabás Hol a határ? Korszakok rétegződése... Korszakváltásról két tényező vizsgálata, együttes azonosítása kapcsán szokás beszélni. Egyrészt, ha a történész el tud különíteni egy olyan hosszabb időszakot, amelynek sajátos társadalmi, politikai, gazdasági és művelődési viszonyai világosan elválaszthatóak az azt megelőző és követő időszaktól, másrészt, ha a kortársak személyes tapasztalata, időélménye is egybevág az utókor ilyetén értékelésével. A feladat csak látszólag egyszerű (vagy még úgy sem). Egyrészt a jelen nézőpontjából kiinduló retrospektív periodizáció sokkal inkább arról árulkodik, hogy miképpen gondolkodik a jelen a múltról. Friedrich Jaeger hozza fel példának, hogy sem Kolumbus útját, sem Luther kilencvenöt tételének legendás kiszegezését nem értelmezték a kortársak egy új korszak kezdetének, csak visszatekintve, az utánuk következők ismeretében nyertek sajátos emlékezetpolitikai és történeti jelentőséget ezek az események. Másrészt az a felismerés, hogy nincsen állandóság az emberiség történelmében, egyedül a struktúrák metamorfózisa, a változás az állandó, hogy a múlt és a jelen között minőségi különbség van, már a 13. századi európai szerzőknél kimutatható. Szent Tamásnál olvashatunk arról például, hogy az egyes korszakok sajátos társadalmi berendezkedései az idő múlásával változnak, váltakoznak.258 Ahogy ennek a felismerésnek a tudatosulása mélyül, úgy szaporodnak egyre azok a kijelentések, amelyekben az adott szerző a saját korát láttatja az új kor hajnalának, egy újabb korszak beköszöntének. Gyakorlatilag azóta minden nemzedéknek megvan a maga „új kor-élménye”. Amíg a változás állandó, addig a történelemnek sincs vége, az ezzel ellenkező vélekedések a világ és az emberi természet alapvetően téves megítéléséből következnek. Meglehetősen leegyszerűsítő és sablonos tehát az a kép, amely a középkor világszemléletét statikusnak ábrázolja, amelyből hiányzik a nyitottság az újra. A kor plurális kereszténysége számos olyan vélekedést magába foglalt, elbírt, amelyek jelentős részét a 16. századi hitszakadást követően eretneknek bélyegezhettek. Nem a humanisták az elsők, akik az emberi gondolatnak alkotó erőt tulajdonítottak. Megalapozatlanok és súlyosan elfogultak azok az állítások, amelyek a középkori szemléletet úgy festik le, mintha a tudományos ismeretszerzés és -bővítés elől az utolsó isteni kinyilatkoztatásra, az Újszövetségre hivatkozva bezártak volna minden kaput. A ferences Roger Bacon (1214-1292/1294) 25s idézi: Klaus Schreiner: “Diversitas temporum". Zeiterfahrung und Epochengliederung im späten Mittelalter In: Reinhart Herzog-Reinhart Koselleck (Szerk.): Epochenschwelle und Epochenbewusstsein. München, Fink, 1987. 417. 115
