Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Guitman Barnabás: Hol a határ? Korszakok rétegződése, illúzió és folytonosság
-_______ Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére ezüstkor, rézkor, vaskor), mindez a történelem örök körforgásának a képzetet is magában hordozta. A középkori munkákban szintén fel-feltűnik a háromosztatú idő szemlélete, aminek nyilvánvaló teológiai hagyományai is voltak, és amit erősítettek az emberi élet folyásából vett általános tapasztalatok, például a betegségből, a gyógyuláson át, az egészségig tartó folyamat vagy a középkori európai társadalmi rétegződés (nemtelen, nemes, klerikus). Szent Bonaventura (1221-1274) és Aquinói Szent Tamás (1225-1274) például az egyház történetét teológiai megközelítésben osztották háromfelé. Petrarca (1304-1374) is megkülönböztette egymástól a historiae antiquae-t és a historia novae-1, amelyek közé a műveltséget nélkülöző medium tempust helyezte, ám ezzel nem a bevett világtörténeti periodizációt kívánta leváltani. Horst Günther értelmezése szerint Petrarca köztes idő fogalmában az antikvitás vélt ragyogásával a saját korát szembeállító ember panasza nyilvánult meg. A középkor szerzői Sevillai Szent Izidortól (556-636) és Beda Venerabilistól (672/673-735) kezdve egészen a világkrónika-szerkesztő Hartman Schedelig (1440-1514), ha történelmi korszakokról szólnak, vagy a szent ágostoni hat világkorszakból indulnak ki, vagy Paulus Orosiusnak (4-5. század) a Dániel-féle próféciákon alapuló birodalmak váltakozásaira (babiloni, perzsa, macedón, római) felépített periodizációját vették figyelembe, amely a római birodalomnak, majd örökösének, a Szent Római Birodalomnak üdvtörténeti jelentőségét juttatott. A történettudományban a teológiai világmagyarázatok az elmúlt évszázadok szekularizációs folyamatai következtében teljesen jelentőségüket vesztették. A Cellarius által meghatározott, a kereszténység, illetve a protestáns történetszemlélet szempontjából fontos korszakhatárokat (313, 1517) újak váltották fel. Ezzel együtt a hármas korszakolás napjainkban is meghatározó, ezen alapul a világtörténelem periodizációja, jóllehet többen is komoly kétségeket fogalmaztak meg e korszakolás érvényességével, tudományos hasznosságával kapcsolatban. Ahogy korábban, úgy ma sem maguktól értetődőek azok a fordulópontok, amelyekhez az ókor-középkor, középkor-újkor határát kötni lehet. Az újkor kezdete körüli bizonytalanságot jelzi például, hogy az elmúlt egy évszázadban 1200 és 1800 között számos kezdődátumot kíséreltek meg meghatározni különböző szempontok figyelembevétele alapján. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyes szerzők, lemondva a tágabb perspektíváról, az adott nemzeti történelmek korszakaihoz igazították a nagy korszakváltások fordulópontjait is. 114
