Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
IV. Válogatott dokumentumok
IV. Válogatott dokumentumok a körülményeink is. A sajtó-nélküliség a hivatali tapasztalatlanság, a rosszindulatú gyanakvás és az elhúzódó székház-drámák. Nem tudom: van-e Világ- szövetség - a lengyelekét, az ukránokét, a szlovákokét is beleértve -, amely olyan szűkös, vakolat-hullató és fénytelen volna, mint a mienk. Egy töpörítö csigaházban még a legjobb torkú pacsirta se tudna énekelni. Tudom, kifesthettük volna a falainkat, de a folytonos ígéretek örökké visszatartottak bennünket. Újabban viszont szegény gazdagok lettünk. Van két olyan székházunk, amelyekből egyik sem használható. S a kettő közül is csak az egyik a tulajdonunk. De ez a szegény gazdagság most mégis reménykeltő. Ha nehezen is, de meg tudjuk teremteni azokat az anyagi, eszközbeli s a munkánkhoz szükséges élettérbeli körülményeket, amelyek nélkül továbbra már csak szavalni tudnánk. Milyen munkára és milyen föladatra gondolok? Részben olyanokra, amilyeneket eddig is végeztünk, de részben újakra is. A világ nagy átrendeződésén belül történő változások egyre inkább arról győznek meg minket, hogy a politika legalább annyira ki akarja sajátítani az életünket, mint a középkorban a vallás. Kezére játszanak ebben az irgalmatlanul felgyorsuló változások. A gazdaságiak, a szociálisak, az egész emberiség sorsát befolyásoló birodalmi helycserék, nem beszélve a császármetszéssel születő új demokráciákról, demokrácia-félékről, amelyek úgy tudnak csak lépést tartani a gyorsulással, ha gátlástalanul többet ígérnek, mint amit teljesíteni tudnak. S míg a politikusoknak ebben a helyzetben arra kell figyelniük: mik a napi, tolakvó, a legidőszerűbb kérdések, vagy hogy a kíméletlenül folyó hatalmi harcban milyen fejforgással s test-cselekkel maradhatnak fönn, nekünk a Világszövetség körül tömörülő embereknek, azon kell inkább törnünk a fejünket, melyek a korszak meghatározó, mély áramai, lehetőségei s hogyan kapcsolódnak ezek egy szétszórtan élő nemzet történelméhez; megsérült, de így is megőrzött eredetiségéhez. Ha volnának olyan, kiteljesedett életű politikusaink, akik sorsukkal, vívódásaikkal, a naplójuknak bevallott bűneikkel és akaraterejükkel egyszerre azonosak volnának Magyarországgal és az egész magyarsággal is, föltehetően más feladatot kéne vállalnunk nekünk is. De miután az elmúlt évtizedek zsugorító hatalmi taktikája miatt csak töredékes életűek nőhettek föl - a példakép-személyiségek helyett egy szervezetnek kellene vállalnia ezt a szerepet. Egy hatalomra nem törő szervezet nagyon sok gondolkodójának. Itt van például az egész választás utáni helyzet, amely sok külföldön és határainkon túl élő magyart megsápasztott. Természetesen magyarországiakat is. Legtöbbjük kommunista restaurációtól félt és fél, annak ellenére, hogy a 327
