Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Kávássy János: Európából Európába. Kitekintés a magyar rendszerváltás globális hátterére

hódításainak 1948M9-re18 lezárult megszilárdulása tette - Moszkva saját szemszögéből tekintve: végre - a szovjet ideológia köntösébe bújtatott ázsiai birodalmat Európa statikus részévé.19 A szovjet sztálinizmus karmai között, annak ideológiai és politikai irányítása s nyomasztó katonai-fizikai fölénye alatt a keleti blokkba bezárt nemzetek (egyetlen valódi) reményét így a saját súlyukat, lehetőségeiket és képességeiket sokszorosan meghaladó, távoli és de facto idegen nyugati szuperhatalom jelentette.

Azonban nemcsak a vasfüggöny 'mögöttjének' sarlós-kalapácsos jövőjét építő országok estek messze az USA keleti partjától, de Washington is igen messze volt tőlük. Amerikai elemzők szerint az USA a térséggel kapcsolatos interestje, érdekei és érdeklődése, az I. világháború lezárásáig nyúlik vissza, „azon érzelmi kötelékekből fakadt, melyet a kelet-európai gyökerű amerikaiak éreztek” s mely a II. világháború után került egyértelműen katonai aspektusba. A military aspecten túl azonban jelen voltak mindazon általam fentebb felsorolt tényezők, melyek a kényszerűen permanensé váló katonai jeMDF -tanulmányok_________________________________________________

18 Mint a történelemben oly sokszor, itt is nehéz pontos határvonalat találni. A sztálini vezetés 1948 januárjában, a „fordulat évének” legelején tette egyértelművé, hogy a regio- nális/lokális nacionál-kommunizmusok kiépítésével szemben csak és kizárólag Moszkva direkt irányvonala követhető a keleti blokk szatellitjei számára. A nyíltan diktatórikus egypárti rendszerek azonos módszerekkel, de eltérő sebességgel való kialakítása közben az 1948. június-1949. májusi berlini válság generálta azon helyzetet, melyben először az NSZK-t majd az NDK-t alakították meg. Németország fizikai megosztásának politikai véglegesülésével rögzült a keleti blokk szovjet befolyású és ellenőrzésű államainak köre.

19 A hangsúly a statikuson van. Lengyelország három XVIII, századi felosztása (1772, 1793, 1795), a XIX. század elejének napóleoni háborúi, majd számunkra oly fájóan az 1849-es magyar szabadságharcba Bécs oldalán való beavatkozás ismétlődő alkalmat jelentett Oroszország számára, hogy direkt módon avatkozzék az európai események menetébe. E szempontból - nem kisebbítve itt sem a lengyelek áldozatát, sem a katyni mészárlás rémségét - Lengyelország 1939. szeptember 17-ével indult keleti szovjet megszállása önismétlő volt, s csak az 1944-es nyugati invázió jelentett történelmileg valóban újat.

74