Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)
Kávássy János: Európából Európába. Kitekintés a magyar rendszerváltás globális hátterére
majd világi) írásbeliség latinja, illetve a vérségi kötelékek egybefonták a különböző népeket, pontosabban azok hatalmi elitjét. A rendi tudat legfelsőbb egyházi és világi szintjei, a pápa és a német-római császár alatt és mellett érsekek, püspökök, királyok, hercegek, grófok, őrgrófok és bárók sokasága biztosította a lokális és regionális öntudatok és percepciók kontinens-szintű átjárhatóságát. A medium aevum, a Middle Ages, a „középső korok” második felének végén azután két párhuzamos, összeadódva meghatározó változás történt: egyrészt a XV. század második felében az oszmán törökök kezére került Konstantinápoly (1453), s az immár Isztambul vezette iszlám világ az európai keresztények országait fenyegette; másrészt Európa legnyugatibb partjain a portugálok és a spanyolok kihajóztak az Atlanti- és az Indiai-óceánra, hogy végül legjobb hajósaik a Csendes-óceán vizeire érve feltérképezzék a világot. Az India-, Afrika-, majd Amerika-irányú tengeri kirajzás - melybe később a hollandok, majd az angolok s végül a franciák is bekapcsolódtak7 - összeadódva a keleti irányból állandósuló és direkt szárazföldi, illetve földközi-tengeri fenyegetéssel történelmi változást jelentett,8 s megosztotta Európát.9 Az újkor beköszöntével Nyugat- és Kelet-Európa kettévált, MDF-tanulmányok_________________________________________________ 7 Fentiek kapcsán egyértelműsíthetjük, hogy a glóbusszá kiteljesedő ismert világ újdonsága és mássága visszahatott magára Európára. A másoktól való antropológiai, kulturális, vallási eltérés erősítette az önmeghatározás igényét, illetve az Európán belüli (addig alapvetően evidensnek gondolt) hasonlóságok kiemelésének szükségességét. 8 Az Oszmán Birodalom jelentette iszlám fenyegetés nagyban eltért az arab kalifátusok 711-gyel kezdődött európai jelenlététől. A Tarik vezette arab invázió néhány év alatt, 718- ra elérte maximális kiterjedését, és onnantól gyakorlatilag állandó visszavonulásban, regionális tényezőként léteztek. A kalifátustól elszakadt, változó kiterjedésű és központú emírségek befolyása fluktuált, s az arab befolyás 1250-től a Granadai Emirátus területére koncentrálódott. Ezzel szemben a XV-XVIII. század folyamán az I. (Nagy Törvényhozó) Szu- lejmán által kiteljesített török birodalom Európában állandó, ciklikusan impulzív, kontinens szintű fenyegetést jelentett. 9 A Kelet-Európábán a második népvándorlás hullámai után államot alapító népeket és nyugati szomszédaikat a kezdetektől megkülönböztette az, hogy a korábban beáramlott, 66
