Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)
Szekér Nóra: Elmúlt jövő. Az első lakiteleki találkozó 30 év távlatából
és szóról szóra közölte a Lakiteleki Nyilatkozatot.115 Az egész ország előtt tette ezzel ismerté a mozgalom indulását, mindezt úgy, hogy személyéből fakadóan e bejelentés a hivatalos engedélyezés benyomását keltette. E híradás és „engedélyezés” nélkül az országos ismertség és a szerveződés nehezebben indult volna el. Pozsgay szerepének paradigmaváltása, hogy a másik fél autonómiáját is tiszteletben tartva egy „ügy” valódi szövetségesévé vált. A szövetségesi viszony most már nemcsak a hazugság körébe tartozott, hanem létezett egy pont, ahol ez a szó visszakapta eredeti jelentését. És ez nem csupán gyakorlati jelentőségű volt az MDF megszerveződése tekintetében, ez a „szemantikai fordulat” szimbolikusnak is tekinthető. Egy gondolat Koselleck tanulmányából: „a fogalom nemcsak jelzi a közös cselekvést, hanem formálja és teremti is”.116 így tehát a jövőre vonatkozójelentősége van, mint ahogy az eltorzított jelentésnek is, hiszen az előre kódolja, hogy a tett és az igyekezett maga is torzulni fog. Ezzel a torzult- sággal való együttélés meghatározó élménye volt e generációnak. Csoóri Sándor „Egy nomád értelmiségi” című írásában erről így ír: „A szavak és a valóság közt tudatosan kimélyített szakadék állandó ürügyet szolgáltatott a félreérthetőségre. A reménykedők reménytelennek látszhattak, a túlbuzgók lendületeseknek, a kételkedők ellenségesnek, a történelemre hivatkozók a jelen és a jövő bekormozóinak.” Majd hozzáteszi: „.. .a hatalom mindenkitől megkövetelte, hogy ezt az ál-valóságot ismerje el: hogy erre a kaptafára húzza rá a jövő képzeteit is”.117 ___________________________________________Szekér Nóra: Elmúlt jövő 115 Tóth Gábor: A közmegegyezés hajszálgyökerei. Pozsgay Imre az állampolgári ön- tevékenységről, egyesületekről, a lakiteleki találkozóról. Magyar Nemzet, 1987. november 14., 7. Lásd még Rendszerváltó Archívum, 2017/3, 77—84. A nyilatkozat közzétételéért Pozsgay a Politikai Bizottság megrovásában részesült. 116 Koselleck 2003, 242. 117 Csoóri Sándor: Egy nomád értelmiségi. In: Csoóri Sándor: Készülődés a számadásra. Budapest, 1987, Magvető, [36-49] 45. 51
