Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Kávássy János: Álomhatár. Adalékok a Magyar Demokrata Fóruml988-89-es külpolitikai elképzeléseihez és célkitűzéseihez

s még inkább elhinni, hogy az általuk ismert világrend alapvetően átalaku­lóban, Moszkva szempontjából összeomlóban van. Kiss Gy. Csaba szerint az NDK-s menekültek 1989. szeptemberi Ausztriába való kiengedése tette legtöbbjük számára világossá és egyértelművé, hogy milyen mértékben vál­toztak meg a szuperhatalmi játéktér szabályai, s azzal együtt a keleti blokk­ba bezárt nemzetek lehetőségei. Közép-Európa s benne a demokratiku­sabb, szabadabb és függetlenebb Magyarország álmodói épp akkor értek az álomhatárra, amikor a négy évtizede sehol sincs Európa esélyt kapott arra, hogy végre önmaga lehessen. 1989. novemberének elején a szét- és elválasz­tottság fizikai szimbólumának, a berlini fal átszakadásával a dolgok vissza­fordíthatatlanul megváltoztak, s a Fórum külpolitikusai számára immár egy­értelműen a totális szuverenitás visszaállítása lett a cél. Eppur si mnove - a hidegháború több mint négy évtizedig mozdítha­tatlan világrendje 1989 utolsó negyedében korábban elképzelhetetlen, gyors és átfogó változásokat indukált, melyek új és újabb lehetőségeket terem­tettek. A Magyar Népköztársaság belső életében ezek legfontosabbika egy­értelműen a közelgő demokratikus választások bizonyossága volt. A vá­lasztási kampányra és (mint utóbb kiderült az igencsak eldurvuló) küzde­lemre készülve a Fórum elnöki tisztéből távozott Bíró Zoltán, s őt Antall József követte a Fórum élén. A Bíró-Antall-váltás alapvetően megváltoz­tatta a Fórum, pontosabban a majdani Antall-kormány külpolitikáját a leg­felsőbb és legbensőbb szinten meghatározók körét. Antall Józsefet gyermek­korától, illetve gimnáziumi éveitől személyes (részben pedig családi) ba­rátság fűzte a Helmut Kohl kancellárral baráti viszonyt ápoló, 1965-től há­rom évtizeden át az Európai Gazdasági Közösség munkatársaként dolgozó O'sváth Györgyhöz, a párizsi Banque Nationale de Paris vezérigazgatójá­hoz, Tar Pálhoz és Hieronymi Ottóhoz, a genfi Battelle Kutatóközpont ve­zető közgazdászához. O'sváth a miniszterelnök talán legbefolyásosabb sze­mélyes tanácsadója lett,62 Tar Pál Antall pénzügyi és diplomáciai tanács­adója volt, míg Hieronymi 1990 és 1993 között gazdasági tanácsadóként MDF-tanulmánvok_________________________________________________ 246

Next

/
Thumbnails
Contents